Az amerikaiak megpróbálták a lehetetlent. Egy béna, vonakodó Európával és a rettegő távol-keleti szövetségesekkel sakkban tartani Oroszországot és Kínát, miközben a semleges országokat leválasztják róluk. Elméletben akár működhetne is, de amilyen vezetéssel, értsd háttérhatalommal rendelkezik ma az USA, úgy néz ki, hogy inkább csak ártanak maguknak a próbálkozással. Ha nem csinálnának semmit, akkor még vagy húsz évig erős pozíciókkal rendelkeztek volna. Így meg, hogy kockáztattak, még a semlegesek is kezdik semmibe venni őket.
Mit gondoltak Washingtonban, mit fognak gondolni a harmadik világ országai, ha azt látják, hogy orosz érdekszférában kiprovokálnak egy katonai beavatkozást, amivel az EU-t gazdaságilag megnyomorítják, közben meg elképesztő agresszív módon próbálják elszigetelni Oroszországot az egész világtól? Arra fognak gondolni, hogy nem akarnak amerikai beavatkozást a közvetlen közelükben, nem akarnak úgy járni, mint Európa és nem akarnak gazdasági, kulturális karanténba kerülni.
Az egészet megtetézve azzal, hogy egyrészt a csaléteknek felhasznált Ukrajnát az USA egyelőre képtelen megvédeni, másrészt Oroszországot meg nem tudták gazdaságilag tönkre tenni. Összegezve, amiről azt gondolnánk, hogy amerikai terv volt, az kudarcot vallott. Persze erre az a válasz, hogy az oroszok éppen kivéreznek a fronton a nyugati csodafegyverek csapásai alatt, a szankciók pedig hatásosak, de kell még pár év, hogy kifejtsék hatásukat és akkor az oroszoknak annyi. Ebből lassan egy valást lehetne bejegyezni, aminek ezek az alapvető hittételei.
A nyugat bénázásaira van egy nagyon egyszerű magyarázat, mégpedig az, hogy ennyit tudnak, ennyire képesek. Nem csak a hazai ellenzék pancser, nem csak Brüsszelben bitorolják a hatalmat a politikai selejtek, hanem a briteknél is csak bénák között lehet válogatni. Ezek után mit gondoljunk az amerikai elitről? Mitől lennének ők bármennyivel is okosabbak? Az afganisztáni összeomlás legalább olyan tévképzeteken alapult, mint hogy a ruszkik majd nácikra vadászgatnak Ukrajnában. Csak ők tudtak változtatni, meg kirúgni a felelősöket. Nyugaton, ahogyan az liberálisoknál szokás manapság, nincsen felelős. Ha mégis kirúgnak valakit, az csakis azért van, mert nem a központi kánont mondja fel. Ezért lehetséges, hogy most a washingtoni háttérhatalom már mindenki számára nyilvánvalóan egy jobbára szellemileg magatehetetlen öregember mögé bújik. Így nincsen felelős a tetteikért, hiszen a bíróságon a szakértők pillanatok alatt bizonyítanák be, hogy Biden nincsen tudatában mire használják fel.
A brit kormány megbukott, talán még bénábban, mint ahogyan a brexitbe belementek, a németek most kezdenek rájönni, hogy nagyon nem stimmel az elmélet és a gyakorlat, mindeközben már a forrás is bűzlik, Biden támogatottsága egyre apad, pedig a háború negatív hatásait még nem is érzik igazán. Abból lesz majd csak haddelhadd, amikor kiderül a szavazópolgárok számára, hogy kétbalkezes elitük által kirobbantott háború miatt jönnek a megszorítások. Előrelátóan már most érdemes lenne a Capitolium őrzését megerősíteni! Bár erre úgy készülnek, hogy jogi úton próbálják az ellenzék szellemi vezérét meggátolni a választási indulásban az amerikai demokrácia legnagyobb dicsőségére.
Mindeközben a médiatérben elkezdődött az agymosás, hogy már a Republikánus Párt sem demokratikus. Voltaképpen a mai liberálisok, akik ez ellentétjei a történelmi, demokráciáért harcoló liberálisoknak, kísérletet tesznek a demokrácia fogalmának végleges kisajátítására. Az ok prózai, ha ők az elcseszéseiket a liberalizmus nevében tennék, akkor a saját jelzőjüket járatnák le, de ha a demokrácia nevében teszik, az ellen ki merne felszólalni? Hiszen aki ellenzi, az csakis antidemokratikus lehet a mai kamuliberálisok hamis logikája alapján. Ez voltaképpen egy kísérlet a valós demokrácia felszámolására. Sőt, ez már csak az utolsó lépés a demokrácia kiüresítésére irányuló úton. Nyilván a szenátust nem fogják feloszlatni, de a szenátorok feladata a nem a népképviselet, hanem az elit érdekeinek kiszolgálása lesz, amiben a kizárólagosság okozza a problémát.
Visszatérve a világ eseményeihez... amikor már a sarki kebabos is tisztán látja, hogy a nyugati vezetők téves irányba vezetnek, akkor nem a meghátrálás az arcvesztés, hanem a téves politika folytatása. (Ez nem egy retorikai fordulat, ténylegesen panaszkodott nekem az egyik, hogy 'mi lesz itt' és még csak nem is magyar volt.) Hova lett a nyugati demokrácia? Fel sem lehet szólalni a sorozatos hibás döntések ellen, mert a média máris rásüti a putyinpárti jelzőt. Sőt, Orbán már évek óta Putyin barátja. El tudja valaki komolyan képzelni, hogy Putyinnak barátai vannak, akikkel mondjuk együtt pecázik? Csak olyat látni, hogy Putyin esetleg szórakozik, miközben egy rettegő beosztott jó képet próbál vágni hozzá.
Eljutottunk oda, hogy nyugaton a választott vezetők a népet figyelmen kívül hagyva irányítanak. Amikor egyértelműen kárt okoznak, akkor sem hajlandók figyelembe venni a népakaratot. Inkább belebuknak. Aztán idővel amerikai médiatámogatással felfuttatnak egy friss, csinos, progresszív bábut és ott folytatják, ahol abbahagyták. Jó, a németeknél még ez sem kell, jöhet a "jól bevált" újabb nagykoalíció a további barmoláshoz.
Ami nekünk fájdalmas, hogy mi magyarok kevesek vagyunk ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk. Sőt, mi vagyunk beállítva a gonosz páriának, az EU legnagyobb problémájának. Nem vétózhatunk meg minden baromságot, de a legkártékonyabb elképzeléseket muszáj megakadályoznunk. Az viszont láthatóan nem működik, hogy az önmagának egyre több hatalmat követelő, a tagországokat figyelembe nem vevő brüsszeli bürokrácia mellé egy óvónéni kell, mert láthatóan nem tudják mit cselekszenek, nem hajlandók a következményeket figyelembe venni. Washingtonban dettó a helyzet, csak ott legalább elvileg nem magukkal, hanem minden más országgal akarnak kicseszni. Ebből az jön nekik össze, hogy a világ egyre kevésbé örül nekik, miközben a saját lakosságukkal is kitolnak.
Az már csak a hab a tortán, hogy ez a bénázás van eladva, szabadságnak, demokráciának, amiből persze egyre kevesebben kérnek és egyre kevesebb a respektje. Egyre kevesebb ország akar erre az útra lépni és egyre többen próbálnak inkább saját kútfőből más megoldást találni maguknak. Ez az igazi arcvesztés, amikor olyan úton jár a nyugat, amit a többség el akar kerülni.
