Már csak egy mérkőzés maradt, ami elvileg a legfontosabb, de inkább lényeges, hogy milyen volt ez a kupa összességében. Ami rossz volt, hogy néhány sztár kiöregedett és csődöt mondott, mint Christiano Ronaldo, Gareth Bale, vagy Eden Hazard. A csapataik közül legalább a portugálok normálisan játszottak, de a Ronaldo nélküli csapatban is több lett volna, mint amit láttunk, míg Wales egy nagy nulla volt, a belgák meg nem egységesek, hanem kétségesek voltak a belső torzsalkodások miatt.
Amerika sem tudott felmutatni sokat Brazília és Argentína mellett. Uruguaytól az, hogy akarnak, kevés volt. Az USA nagy talány, mert egyre jobbak, de mintha nem értenék a futball lényegét, nem úgy mint a japók. Ázsia meg a japánokat leszámítva jobbára csalódás. Talán a szaúdiak érdemelték volna meg a csoportból továbbjutást, de a lengyelek ellen pechjük volt. Ausztrália meg egy jó csapat, de semmi extra. Ahogyan Afrika is kevés volt. A marokkói csapat tagjai leginkább Európában születtek és ott is fociztak. Talán utólag bánhatják, hogy a Fradi légiósait nem hívták be, mert ez a lesérült csapat a végére teljesen elfogyott, a horvátok ellen már mindenkit be kellett állítani, annyira elfogytak. Ők a torna idézőjeles meglepetése, mert bár a keretük masszív volt, emellé kellett a fegyelmezettség is.
Brazília is a fegyelmezett játék áldozata lett, amit nem tudott kompenzálni a tökéletes technikai tudás. Egy balkáni csapat ellen azt hinni, hogy egy gólos előnyt simán megtartanak, ez nagy tévedés volt. Meg valahol a futball negatív reklámja, hogy ránézésre egy börtönválogatott benyomását keltik. Velük ellentétben az argentinok lassan lendültek bele, de egyre jobban játszottak. Holnap pedig Messi a mennybe mehet.
Végül Európa. Kezdjük a szégyennel. A német csapat felsőbb nyomásra megpróbált a nemzetek ünnepéből woke propagandát csinálni. A sors nem volt kegyes hozzájuk. De mit várjunk egy olyan csapattól, amelyik három egymást követő meccsen sem képes legyőzni a magyar válogatottat? A legmegdöbbentőbb, hogy a zseniális játékosokból álló dánok egy ponttal zúgtak ki a csoportból, főleg Ausztrália elleni vereségük miatt. A szerbeknek nagyon nehéz csoport jutott és rossz taktikával mentek Svájc ellen a harmadik meccsükön. Akik ezen annyira felbuzdultak, hogy azt gondolták Portugáliát egy az egyben le tudják verni, ami nagy zakót eredményezett.
Viccesen mondva Marokkó az egész Ibériai félszigetet elintézte. A modern futball rákfenéje a befejező csatárok hiánya. A spanyoloknál még egy normális irányító is hiányzott. Így nehéz nyerni egy jól védekező csapat ellen. Az angoloknak a franciák mutatták fel a netovább táblát, pedig a brazilok után az angolok voltak a legtechnikásabbak. Szépen játszák a taktikát, de hiányzik egy igazi vezér, mint pl. Messi az argentinoknál. Még így is jobbak voltak a franciáknál, akiknek amúgy Marokkó ellen is mázlijuk volt. A legutolsó európai csapat amelyik eszembe jut, a hollandok. Rijkaard köpése, De Jong karate rúgása most kisebb, de kazalnyi sunyisággal folytatódott. Az ő pótselejtezős csoportjukból búcsúztak az olaszok, akiket szívesebben láttam volna.
Összegezve az rajzolódott ki, hogy egy jó csapathoz kell a szervezett fegyelem, egy normális taktika, csapategység az öltözőben, egy irányító vezér, egy jó kapus és befejező csatár, no meg egy nagy adag szerencse. Sok meccsen kiütközött, hogy valamelyik hiánya miatt bukott egy csapat.
A javuló játék és a franciák inkább szerencsés győzelmei miatt az argentinok az esélyesebbek, de bármi megtörténhet, kétségkívül két jó csapat jutott el a döntőig.
