Jönnek a hírek a tálibok győzelméről és az ember csak ül kiüresedett fejjel. Nem a vereség ténye a letaglózó, hiszen, ha húsz év alatt nem lehet pacifikálni egy országot, akkor soha. A vereség módja az elkeserítő. A nyugat stratégiai vereséget szenvedett. Ez azt jelenti, hogy a nyugati vezetés szürkeállománya alacsonyabb rendűnek bizonyult a tálibokénál. Egy háború az erőforrások menedzseléséről szól. Nyugaton ezt vagy nem értették meg, vagy túlbecsülték magukat és szétszórták javaikat, elfeledve a tálibok legyőzésének alapvető fontosságát. Az értetlenség végső bizonyítéka volt Afganisztánban, hogy elhitték, egy nyugatbarát bábhadsereg harcolni fog nyugati érdekekért, ha az már nincs közvetlenül mögöttük. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a saját embereiket sem tudták időben kivonni Kabulból, mert elhitték a demokráciáért harcoló afgán hadsereg meséjét.

 Nyilván a fentieket nem fogják elismerni Amerikában, hiszen ők a fő bűnösök a bukásban, mert az ő stratégiájuk szerint történt minden. Ehelyett, egy szerencsétlen öregemberre, Bidenre kenik a balhét. Neki van a legkevesebb köze az egészhez. Vezéráldozat csak azért, hogy az egészet elcsesző struktúra még egy darabig zakatolhasson. Azért mondom, hogy csak egy darabig, mert ha ezt így csinálják tovább, akkor idővel nem csak Afganisztánt, hanem a saját hazájukat is elveszítik. Amennyiben a nyugati vezetés ennyire inkompetens, akkor a további bajok kódolva vannak. Ismerjük mi ezt már a magyar fociból.

 A vereség legfőbb oka, hogy olyanok akartak demokráciát bevezetni Afganisztánban, akik már nem tudják mi az. Mert nem demokráciát, hanem progresszív liberalizmust akartak létrehozni. Egy olyan rendszert, melyet még nép a világon soha nem támogatott, nem szavazott meg és persze nem is harcolt érte. Gondolták, majd pont az afgánoknál fog ez bejönni.  Azt nem tudhatjuk, hogy a nyugati vezetés tényleg hitt benne, hogy Afganisztán a csillámpónik és szivárvány unikornisok földje lesz, de az bizonyos, hogy igyekeztek erről meggyőzni, avagy becsapni a polgárokat. Ez az, amit Európában akartak bevezetni öt éve a migráns hadakkal, de még a naivan jámbor nyugat-európai polgároknak is hamar elege lett az ostoba kísérletből. Képzeljük el ugyanezt az afgánokkal, csak ott mi voltunk a betolakodók!

 Kezdjük az elején! A demokrácia megszületéséhez a népnek nemzetté kellett egyesülnie, hogy legyőzhessék az elitet és elnyerjék a szabadságot. A liberalizmus nem államforma. A liberálisok nem a liberalizmusért, hanem a demokráciáért küzdöttek. A mai liberálisok a nemzet megosztásával szolgálják ki az elitet. Ez éppen az ellentéte az eredeti liberalizmusnak. Az egység helyett megosztás, az elit elleni harc helyett annak kiszolgálása. Tehát a mai liberálisok a gyakorlatban antiliberálisok. Mintha ez már lett volna a blogon, de sosem lehet elégszer elismételni. A mai liberálisnak mondott rendszerek, minél inkább 'liberálisok', annál kevésbé demokratikusak. 

 Kelet-európai szemmel meg különösen visszás a marxista megosztó politikát látni. Mindent kihasználnak a nemzetek megosztására. Származás, vallás, bőrszín, nem, szexuális beállítottság, iskolázottság, életkor, lakóhely, mindegy mi az, csak legyen lehetőség egymás ellen fordítani a polgárokat. És irritáló módon, eközben a megosztó elit hivatkozik a szabadságra. Nyugaton már ellentmondani sem lehet, mert az elit kezében levő média azonnal támadást indít, ha ismertebb közéleti személyiségről van szó. A közembereket ilyenkor egyszerűen kirúgják politikai okokból. Az elit kezében levő közösségi portálok a propaganda eszközei. Mindenki szabadon elmondhatja rajtuk a véleményét, amennyiben az az elitével megegyezik.

 A legkirívóbb beavatkozásuk a genderháborúban érhető tetten. A társadalom megosztása, pipa. Szabadságra való hivatkozás, pipa. Médiatámadás az ellenvéleményekkel szemben, pipa. Elhallgattatás a közösségi oldalakon, pipa. A polgárok véleményének negligálása, pipa. Itt van tehát minden egyben, ami a marxista harceljáráshoz szükséges. Ebben egy deka demokratikusság sincsen.

 A jelenlegi nyugati liberális demokráciákban a választások csak fügefalevél az elnyomáshoz. A választásokon csak az elit kezében levő multinacionális cégek támogatásával lehet nyerni. A média is az ő kezükben van, anélkül sem lehet győzni. A milliárdosok játékszereként működő NGO-k a közbeszéd tematizálásáért felelősek. Az elit kezében levő közösségi oldalakon is erős cenzúra van.  Az emberek kezében már csak a szavazati joguk van. Azonban, ha az összes releváns választási lehetőség mögött az elit áll, akkor a választásoknak nincsen tétje, a szavazati jog fabatkát sem ér. Ez azt jelenti, a népnek nincsenek olyan jogai, melyet saját maga ellenőrizne, csakis olyanok, melyet az elit ad neki. Erre már ki lehet jelenteni, hogy ez nem egy demokratikus rendszer, hanem olyan liberalizmus, amiben az elitnek van korlátlan szabadsága.

 Tehát a nyugati embereknek nincs kezükben a saját sorsuk. Ha a saját vezetőik figyelmen kívül hagyják őket, akkor minden döntés felelőssége az elité. Most azt látjuk, hogy rossz döntéseket hoznak és a nép ezen változtatni nem képes. Talán Merkel volt az utolsó nyugati vezető, aki belátta a tévedését és módosított az irányvonalon. De most, hogy távozik, ismét elkezdődött az érzékenyítés a betelepítések iránt. A politikusok mögött álló valódi hatalom számára az a nyugat, ami nekünk még számít valamit, az nekik nem jelent semmit. A nagyobb profitért gondolkodás nélkül károsítják meg. Ez történt Kína feltápolásánál. És ez fog történni a következő lehetőségüknél. Lehetne ezt pragmatizmusnak mondani, de annyira rövidtávú érdekeket követnek, hogy az hosszútávon bizonyosan kudarcot fog vallani. A kudarc valódi szenvedő alanyai pedig a nyugati emberek lesznek.

  Ez történt Afganisztánban is. A nyugat úgy próbált ott rendet tenni, hogy nem vette figyelembe az ott élő embereket. Azért a demokrácia még mindig nem szovjet hajnyírógép, vagy présforma, amibe belegyömöszölik a delikvenst és liberális demokrácia lesz belőle, ha akarja, ha nem. (Amúgy mostanában mi is az effajta szerető gondoskodást érezzük Brüsszel irányából.) A másik hiba, hogy az új társadalom építését egy háború közepén próbálták megvalósítani. A harcok közepette építettek utakat, iskolákat. Miközben az ilyen iszlamista helyeken Muad'Dib szavai szerint zajlanak a dolgok: "Afelett van hatalmam, amit el tudok pusztítani". A NATO erők sosem tudták az országot uralni, azaz sosem győzték le a Talibánt. A tálibok csak visszavonultak és jó fremenek módjára zaklatták a megszálló csapatokat.  A történet vége előre borítékolható volt, maguknak az afgánoknak is elege lett a rendetlen állapotokat állandósító rendteremtőkből. A harmadik hiba, hogy a nyugat eleve egy bábállamot akart létrehozni és szokásos módon egyáltalán nem bíztak meg a helyiekben, minden kézivezérléssel zajlott, igen a demokráciát is a nyugatnak kellett fenntartania nem csak katonai, hanem politikai értelemben is. Röviden: a támogatottsággal nem bíró, eleve működésképtelen rendszer, folyamatos katonai nyomás alatt, minden bizonnyal kudarcra van ítélve. 

 Az egyetlen pozitívum a történtekből, hogy a nyugati hadseregek fegyelmezettek, jól képzettek, jól felszereltek és rendelkeztek a szükséges morállal is. Bárcsak a nyugat irányítói is ilyen profin tevékenykednének!

 A negatívum pedig az, hogy a jelenlegi nyugati irányvonal tarthatatlan. Már legalábbis, ha a biztos bukást el szeretné kerülni. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor, mint lehetséges, működőképes alternatíva nevétől hangos a nyugati média. Közeledik az a pont, amikor a nyugatiak számára az Orbáni vonal egy kellemesebb irányt jelent, mint amit az ottani hatalom képvisel. Lehet mondani, hogy a nyugatiak problémái a világ döntő része számára kellemesek, de inkább megyünk egy szegényesebb Carpathiával jó irányba, mintsem a Titanic díszes báltermében, szmokingban, koktélt szürcsölve hallgassuk a zenekart.