A kép címe Lenin bejelenti a szovjethatalmat. Ugye ő és párttársai voltak azok, akik egyszerűen egy pillanatnyi helyzetre hivatkozva kijelentették magukról, hogy ők a bolsevikek, azaz ők a többség.
Még ma is vannak követői, akik szeretnek a békés többségre hivatkozni. Sajnos csak elméletben van igazuk. A többség tényleg békés, de nem biztosan azért, mert alapvetően az szeretne lenni, ezt nem is tudhatjuk, egyszerűen azért békés, mert nincsen lehetősége békétlenkedésre. Az csak a mesében van, hogy a társadalom minden tagja teljes mértékben egyenlő. (Ja bocs, ott sem.) Nézzük meg, kik azok, akiknek nem is adatik meg a békétlenség lehetősége. A gyerekek, bár gyakran rosszalkodnak, a szülők ez ellen változatos eszközökkel lépnek fel. Az öregeknek már nincsen energiájuk békétlenkedni, csak hangban, vagy legdurvább esetben hazai tüntetéseken esernyővel tudnak csapkodni, de ez minden. A nők között meglehetősen kevés az agresszív vadállat, itt nem számolom bele a vad anyósokat és a szomszédban lakó boszorkányokat. Ezzel már ki is esett a társadalom háromnegyede, maradtak az aktív férfiak. Őket is több csoportra lehet osztani, mint az értelmesek, erősek, átlagos képességűek, gyenge képességűek, gyenge fizikumúak. Látható a felsorolásból, hogy az erősek és értelmesek összefogva, ha el tudják nyomni és miért ne tudnák a gyengéket és butábbakat, akkor azt lehet mondani, hogy a társadalom tizedrésze tudja uralni a többit. Gondolom már látható, nem a demokráciáról van szó, ami különleges a történelemben, mert benne nem történhet ilyesfajta elnyomás. A tizedrészt még lejjebb lehet vinni, egy katonai elnyomó szervezet esetén akár a huszadrész is elegendő lehet a hatalom megtartásához. Nem csak klasszikus példákra kell gondolni, mint az ókori Spárta, vagy a még régebbi Asszír birodalom, hanem ott van a buddhista Burma, ahol a hadsereg biztosítja az egyedüli megélhetést biztosító fizetést, életpályát, így elszippantja a használható embereket, a többieknek meg csak az elnyomás elleni tüntetések jutnak, amin érdekes módon buddhista szerzetesek is demonstrálnak. Kicsit közelebbi példa a szaúdi diktatúra, ahol egy család ragadta magához a hatalmat és tartja az olajpénzekből aranykalickában a lakosságot.
Végül jöhet a konklúzió. Amennyiben nem akarjuk, hogy a demokráciánkból elnyomás legyen a belső védekezés mellett gondot kell fordítani arra is, hogy kívülről elnyomó társadalmak ne szivárogjanak be. Főleg figyelembe véve, hogy a 750.000 aktív férfi bevándorló krízis esetén akár 15-20 millió átlag európainak felel meg a hadrafoghatóság tekintetében, azaz még tízszer ennyi hasonlóan fiatal férfi bevándorló már fel tudja borítani a demokráciát, de ha ez nem is sikerülne, alaposan meg tudják nehezíteni a demokratikus életmódot, ami sokak számára már most itt Európában sem elérhető, mint ahogyan a hírhedt No-Go Zone-ok, azaz a bevándorlók által ellenőrzött negyedekben már most sincsen demokrácia.
