Innen csókoltatom az újságírókat, akik még mindig úgy tudósítanak a már Európában is zajló vallási világháborúról, hogy magukról a vallásokról sem rendelkeznek tudással, vagy csak az elméleti sík egy olyan lexikális szintjén, mely messze van az összefüggések felismerésétől. Pedig nem szükséges túl nagy logika hozzá.  A müncheni merénylő a lövöldözés, azaz a gyilkosságsorozat végén öngyilkos lett. Ebből az egy tényből lehet tudni, hogy nem személyes vallási okok miatt történt, mert a kereszténységben és az iszlámban az öngyilkosság bűn. A vallásos személy hisz a vallási dogmákban, a megfogalmazott törvényeket messzemenőkig betartja. Ami bűnös cselekedetnek számít, annak elkövetésétől fél, a jutalommal kecsegtető tetteket pedig lemondások árán is vállalja. Az iszlám szerint aki a hit védelmében hal meg, az a mennyországba kerül. Aki öngyilkos lesz az meg a pokolra. A mennyország és a pokol fogalma a vallások alapját képezi és alaposan ki vannak tárgyalva, hogy a hívek tudják a pokol rossz és féljenek odakerülni, a mennyország pedig jó és vágyjanak oda. Természetesen harcban a hit védelmében az önfeláldozás nem számít öngyilkosságnak, példaként említve a nándorfehérvári csatában Dugovics Tituszt, aki magával rántotta a mélybe az egyik török katonát. A muzulmánok az öngyilkos merénylőket is mártírnak tekintik, mert nézetük szerint ők abban a pillanatban harcban állnak a 'hitetlenekkel', tehát harci cselekmény közbeni halálnak számít számukra. Az amerikaiak ellen harcoló fanatikus 'radikális' muszlim akkor sem adja meg magát, ha sem harcolni, sem menekülni nem tud, Öngyilkos sem lesz, mert az bűn. Szépen megvárja, hogy kifüstöljék. Ez a mi szempontunkból teljesen értelmetlen hozzáállás a vallásukból ered, ahol a legnagyobb jutalmat nyerik el a harc közbeni halállal. 

  Amint a vallást kizártuk, akkor egyből észre lehetne venni, hogy az elkövetés módja eltér a 'megszokottól', mert eddig a terroristák Európában eseményeket, vagy a közlekedést támadták. Szórakozóhely, sportesemény, tömegrendezvény, tömegközlekedés, ezek voltak eddig célpontok. Itt meg egy szimpla utcai lövöldözés volt. Ha emellé még hozzátesszük, hogy a Breivik által elkövetett terrorcselekmény ötödik évfordulója volt a napokban és maga az elkövetés módja is kissé hasonlított rá, valamint, hogy közben az elkövető németországi származását fennhangon bizonygatta, akkor egyből összeáll a kép. Mert itt nem muzulmán 'radikális' terrorcselekmény történt, hanem pontosan ellenkezőleg, valaki így próbált tiltakozni a 'menekültek' beözönlése ellen. Az külön pikantéria, hogy kiderült az elkövető szülei révén iráni származású. Az iráni síiták nem lelkesednek az arab szunnitákért. Mondhatni halálos ellenségek. Az illető úgy látszik nem vette túl jó néven, hogy a német kormányzat a halálos ellenségeiből ellenőrzés nélkül engedett be legalább egymilliót az országba, ahol élni szeretne. Ebből a nézőpontból bőségesen elég az indíték az elkövetéshez. Voltaképpen nem is terrorcselekmény, mert nem a félelemkeltés volt a cél. Ez inkább a tiltakozás egy igen agresszív és káros formája. Káros mert embereknek szenvedést okoz, céljával ellentétes hatást kelt és ráadásként arra fogja sarkallni a kormányzatot, hogy még több pénzt pumpáljon bele a betelepített 'szíriaiak' elfogadásáért indított reklámkampányokba. Teljesen feleslegesen. Akik a közel-keleten ellenségek voltak, azok Európában is azok maradnak, mivel csak azért mert máshol vannak, ők maguk ugyanazok maradnak. Őket meggyőzni egymás elfogadásáról több emberöltőnyi ideig tartana. Hazai példa az azeri katona baltás gyilkossága, az általa gyűlölt örmény ellen. A gyűlölet megmarad, csak az Unióban megszűnnek a feleket elválasztó határok. 

 A 'bébi Breivik' ámokfutása lehetőséget ad végiggondolni Breivik tettét és következményeit. Az indoka a tiltakozás az idegenek tömeges betelepülése ellen volt. Módja robbantásos merénylet közterületen, majd sorozatgyilkosság a betelepítést támogató párt tagjai között. Breivik pontosan azt tette, ami ellen tiltakozni kívánt. Ez egy komoly ellentmondás, mely megkérdőjelezi az egész tettet. A céllal ellentétesen kelti azt a látszatot, hogy 'mi norvégok olyanok vagyunk, mint akiket beengedünk, azaz miért ne engedhetnénk be őket'. Pontosan a visszájára fordul a tanulság, mint amit ő akart mondani. A másik kellemetlen dolog, Breivik embertelensége. Egy embertelen, érzéketlen ember akarja megmenteni a társadalmat? Nem inkább csak egy jó indok volt a gyilkolásra, amire annyira vágyott?

 Breivik egy gyenge ember. Az erőszak a gyengék végső menedéke és ő ehhez folyamodott. Érdekes, hogy ennek okát senki nem boncolgatta. Nem mondták azt, hogy kedvesebbnek kellett volna lennünk a bevándorlás ellenzőivel, tehát nem is az ő bűne ami történt, hanem a mi hibánk. Az iszlám terrortámadások esetén mindig lesz aki előáll, hogy nem támogattuk őket eleget, nem tettünk meg értük mindent ami szükséges és emiatt lettek frusztráltak, ez vezetett a tettükhöz, azaz a mi hibánk. Breivik esetében senki nem állt elő azzal, hogy ez a norvégok kollektív hibája lenne, mert elnyomták a bevándorlást ellenzőket, mert elhallgattatták őket, mert kiszorították őket a társadalomból, mert páriák lettek saját hazájukban. Pedig pontosan ez történik, erre hivatkozott Breivik is, hogy másodrendű polgárnak számít. (Ellentétben a muzulmánokkal, akik rengeteg támogatást és lehetőséget kapnak.)

 Breivik akkor lett volna erős, ha tudott volna meggyőző módon hatni az emberekre, érvekkel, bizonyítékokkal. Felmerül az a kérdés, lehetséges lett volna neki annyira erősnek lennie, hogy egy ennyire elnyomó politika ellen hatásosan felszólaljon? Ezt csak úgy lehetne bizonyítani, ha valaki megtenné. De nem mondhatjuk, hogy nem teszi meg nyilvánosan senki, mert túl nagy a kontroll, túl sokat veszíthet vele.  Ott vannak a bevándorlást ellenző pártok. Van lehetőség a rendszeren belül jelezni véleményüket.  Marad tehát az átlagember számára a csendben maradás és szavazni a bevándorlást ellenző pártokra az egyetlen közösségi helyen, amit nem tud ellenőrizni a hatalom, a szavazófülkében. Ez maga a megoldás és Breiviknek ezen az úton kellett volna inkább elindulnia. Legális, demokratikus módon kellett volna politizálnia. De ő inkább az ölést választotta. 

 Most tehát van egy gyilkos, aki elfogadhatatlan dolgokat tett és van egy ország, melynek sok tagja titokban féli és tiszteli egyszerre. Az indokokkal sokan egyetértenek, a módszerekkel kevesen. 

 A bevándorlást ellenző pártok népszerűségének növekedése, pontosan a bevándorlás támogatását erősíti a kormánypártok részéről. Nagy szükségük van a bevándorlók szavazataira, ellensúlyozniuk kell a már ott élő történelmi népesség véleményét. Ez a tendencia vezethet el oda, mikor is az eredeti népesség többsége már a bevándorlás ellen szavaz, de a bevándorlók szavazatai ellenük döntik el a választás kimenetelét. De mi van akkor, ha ezek a bevándorlók a demokrácia ellenzői? Az út végén a bevándorlók túlsúlya miatt lehetséges lesz számukra leszavazni a demokráciát.  Ami például Törökországban is megvalósult olyan emberek által, akiknek akár rokonai élhetnek Németországban, a milliónyi török között. Miért szavaznának a Németországba betelepült muzulmánok a demokráciára, ha ott van nekik az iszlám államiság lehetősége? Ezek a kérdések nem félelmek, hanem az eddigi események és a tendenciák miatt vetődnek fel. Jó lenne, ha az 'elit' nem a kérdések feltevését tartaná problémának, hanem a megválaszolásával foglalkozna. Ekkor esetleg nem válhatna legendává sem Breivik, sem a soron következő utódja.