Mostanában többször tettek nyilatkozatokat a kormány részéről, melyben a kereszténység védelméről beszélnek a migrációs nyomással szemben. Attól függetlenül, hogy nem éppen a kereszténység mintaképei mondták és nem is annyira a keresztények védelmében, mint inkább saját politikai érdekük okán, valamennyi alapja mégis van a dolognak.

 Ennek megértéséhez vissza kell menni a kereszténység forrásához, Jézushoz, Természetesen Jézusnak nem volt konkrétan célja semmilyen társadalmi típus létrehozása. Az egyik legismertebb mondása is az 'Add meg a császárnak, ami a császáré' sem éppen forradalmi alapvetés, mint inkább a törvények betartására buzdító szavak. (Persze lehet sokféleképpen magyarázni, de jobb lenne egy adófizetést jobban tiszteletben tartó Magyarországon élni.) Arra akarok ezzel rámutatni, hogy Jézus személyekkel foglalkozott, nem társadalmakkal. Ebből következően a 'tartsd oda a másik orcádat is' nem az államra, hanem a személyre vonatkozik. Egy államnak kötelessége a lakosait külső támadás ellen megvédeni és nem pedig ráengedni a hódítókat a 'krisztusi béke' jegyében. Ez még a pápáknak is egyértelmű volt, mikor az iszlám dzsihád ellen szervezték a keresztény hadakat. Ők nyájuk pásztorának érezték magukat, akiknek kötelességük azt megvédeni.

 Jézus az emberekkel való személyes bánásmódjával megteremtette egy olyan állam képzetét, ahol vallásszabadság van, nem tesznek különbséget nemek rasszok és anyagi helyzet szerint, mondhatni az emberek egyenlőségét hirdette. Ehhez azonban egy olyan államra van szükség, mely ezt megadja. Mivel a kereszténységnek nincsen államformája, ezért tudott a Római Birodalom kereszténnyé válni, majd később a feudalizmus is. De sem egyik, sem másik nem biztosította a Jézus által az állammal szemben elvárt egyenlőség biztosítását. A keresztények nem is hagyták magukat és sikerült részben Jézusra való hivatkozással megtörni a Katolikus Egyház és a kiváltságosok uralmát. Ehhez egy egész nemzet összefogására volt szükség. Az egészen értve minden férfit, nőt, származástól és vallástól, vagy anyagi helyzettől függetlenül. Tehát Jézus társadalmi eszméihez csak úgy lehetett közelebb kerülni, ha az emberek egyenlőnek tekintették egymást. Emiatt tudtak összefogni és létrehozni egy új társadalmi formát, melynek alapja a nemzet által megszerzett szabadság. Ezt a szabadságot használta fel a nemzet a demokrácia létrehozására. A kereszténységen kívül a világon sehol nem volt egyértelmű és természetes folyamat, mely a a demokráciába vezetett volna. Ez Jézus egyik ajándéka az emberiségnek.

 Most meg kell nézni egy másik utat is. Mert a mi társadalmi fejlődésünk, mely a törzsi társadalomból a központosítás irányába ment át, melynek irányítását végül megragadta a nemzet, nem az egyetlen út. Azt már Dzsingisz kántól megtanultuk, hogy a törzsi társadalmak milyen hatalmas erőt hordoznak, ha több összefog belőlük. De még jóval előtte Róma is megtapasztalhatta ezt a germánoktól. Mégis a római jellegű központosított kormányzatot a frank és germán, majd a  normand, a magyar és a szláv törzsek is átvették, felismerve annak stabilabb mivoltát. Egy másik út azonban nem a törzsi társadalom megszüntetését követte, hanem a törzsek vallás általi egyesítésével hozott létre egy nemzetiségen és fajok felett álló szupertörzs társadalmat. Nyilván az iszlámról van szó. Az iszlám szupertörzs, Dzsingisz kán törzseihez hasonlóan hatalmas energiákat tudott mozgósítani és továbblépve, vallási alapú társadalmi formája miatt meg is tudta tartani a megszerzett területeket. Persze ehhez kellett az a szerencsés körülmény, hogy Európa éppen a törzsi társadalmak központosításba vezető átmenet közepén volt, mikor a régi már nem, az új még nem működött megfelelően. Később Európa talpra, aközben az iszlám éppen a földbe állt. Felélte hellén és keresztény szellemi örökségét. Szinte megváltásként érkeztek számukra a friss, iszlamizált török törzsek, melyek új lendületet adtak a dzsihádnak. Itt jegyezném meg, hogy az európai terjeszkedés soha nem a kereszténység jegyében zajlott. A hittérítés nem csak meghódított területeken próbálkozott újabb híveket szerezni. (magyarok, szlávok, normannok stb.) A kereszténység nevében zajló külső ellenség elleni háborúk mindig is védekező jellegűek voltak. A török támadás volt az eddigi utolsó Európát ért iszlám támadás, mely komoly sikereket ért el. Csakhogy míg Európában az abszolutizmus megerősödött és egyre több teret adott az iparnak, addig a Török Birodalomban a kormányzat meggyengült és technológiailag is egyre jobban lemaradt. Így lett a Török Birodalomból 'Európa beteg embere'. Ennek oka, hogy míg a demokráciában kapitalizmus van, mely kiteljesedésekor egyre inkább erősíti a gazdaságot. Ezzel szemben az iszlám törzsi társadalom, mely vallási útmutatásokon nyugszik, beleértve a gazdaságot is. Ennek hátulütője, hogy nehéz helyzetben, ha a vallás útmutatásainak követését erősítik meg, csak még nagyobb gödörbe kerülnek. Ennek konkrét okai mégpedig, a keresztények iszlamizálása miatt kieső bevételek és a törzsi társadalomra jellemző részleges vagyonközösség, ami mellé az iszlámban mindenki számára elérhető támogatás párosul. Emiatt ugyan, ha szerényen, de mindenki meg tud élni, azonban ez a túlfejlett szociális háló rengeteg potyautast is létrehoz, akik drámaian legyengítik a gazdaságot. (A nők kihagyása a gazdaságból és a rabszolgaság szintén komoly hátrány.) 

 A mostani migrációs válság alapját, az iszlám szociális háló, a nyugati gyógyászat eredményei és az olajpénzek jelentik. E három összetevő adott lehetőséget pl. Szaúd-Arábiának arra, hogy lakosságát száz év alatt megtízszerezze, vagy hogy Szíria az elmúlt pár évtizedben plusz nyolcmillió lakosra tegyen szert. (Ugye mostanában pont ennyi menekült el onnan.) Ezekből szerintem egyértelmű, hogy a divatos vélekedéssel ellentétben, egyáltalán nem a nyugat kizsákmányolása miatt van válság a közel-keleten, hanem azt saját maguknak idézik elő, sőt, ha nem gondoljuk őket ostobának, akkor nagy eséllyel ezek a folyamatok szándékosak a részükről.

 Közel már a bejegyzés vége. A már Európában levő muzulmánok megtartják a vallásuk szerint előírt társadalmi és gazdasági formát, így idegen testként ékelődnek be a keresztény, demokratikus nyugatba. (Ez alól egyelőre a balkáni muzulmán országok kivételek.) A párhuzamos társadalomhoz hozzátartozik az iszlám szociális háló is, melyhez a nyugati hittestvérek által Afrikába és a közel-keletre küldött segélyek is beletartoznak. Ezzel az Európában élő muszlimok még jobban leszakadnak, míg a támogatásból az Európán kívüliek még több gyermeket vállalhatnak, így válnak a nyugati társadalmak a túlnépesedés anyagi támogatóivá. Ennek fényében érdekes követelés a nyugati pénzek jóvoltából születettek, mint 'menekültek' befogadása. Tökéletesen érzékelik az európaiak, hogy már megint a mi pénzünkből akarnak megélni a muzulmánok, mint már annyiszor a történelem során. Csak most nem dzimma (gyakorlatilag védelmi pénz) a neve, hanem szociális segély. Ennek fényében a 'menekültadó' felettébb botrányos elképzelés.

 Végül jön a felvetés, a Jézus elképzeléseinek egyáltalán nem megfelelő iszlám társadalom befogadásának egyáltalán mi értelme lenne? Miért fogadjunk be olyanokat, akik elnyomják a nőket, amint tehetik elnyomják a többi vallást, elfogadják a rabszolgaság különböző formáit és még adót sem nagyon fizetnek? Ebből a nézőpontból Mohamed az anti-Jézus, aki nem a szabadság és gazdagság, hanem az elnyomás és szegénység felé vezeti az embereket. Jézus követése egy jómódú elfogadó országhoz vezet, míg az iszlámot a legszigorúbban követve, az Iszlám Államhoz lehet eljutni. Ez ellen fellépni Jézust követve is kötelességünk, akár politikai pártoktól függetlenül is. Sajnos Koreán és Japánon kívül nem találni jelentős példát a demokrácia térnyerésére a keresztény világon kívül, ezek olyan tények, melyek megmutatják a demokrácia keresztény kötődését. A demokrácia kialakulását, nem a  kereszténységhez tartozónak tekinteni komoly hiba, mely saját értékeink fel nem ismeréséből ered.