Spoiler! Ha el akarod olvasni a könyvet, de még nem tetted meg, akkor hagyd ki ezt a bejegyzést!

 Frank Herbert nagysikerű regényciklusa, olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hatalom és a vallás kapcsolata, vagy az emberiség fejlődésének útjai. Az alapkonfliktus, egy a császár által tőrbe csalt és elpusztított nemesi ház sarjának sivatagba menekülésével és prófétává válásával kezdődik. A sivatagi törzseket összefogva legyőzi a császárt, majd seregei hatalmas pusztítást végezve elfoglalják az egész világot. Míg a főhős gyötrődött, hogy a császári elnyomásnál is nagyobb szenvedést okozott a dzsiháddal, addig a trónon császárként örökébe lépő fia végigvezeti ezen az úton az emberiséget, hogy bebizonyosodjon mindenkorra, a dzsihád egy téves út, mely eltéríti az emberiséget a fejlődés arany ösvényétől. Három évezrednyi uralkodás végeredményeként az emberi faj ókori szintre süllyed vissza, egyik napról a másikra tengődve élve, az előrébb jutás reménye nélkül. Az író pozitív szemléletét mutatja, hogy a császár végül kineveli az új generációt, mely más utat mutat az emberi nemnek és kegyesen hagyja magát elpusztítani általuk. Ettől fogva már bizonyosság, hogy a dzsihád nem vezet előre és többé már nem fogja fenyegető rémként kísérteni az emberiséget. Ehhez mindössze 3000 év szenvedése kellett a regény szerint. 

 Érdekes dolog megnézni, miért gondolta a szerző, hogy a vallás által megszerzett hatalom tévútra visz? Erre egyszerű a válasz, a világi tevékenységek formálják a világunkat, de kell hozzá szellemi motiváció, míg csakis a szellemnek élni nem vezet sehova, értve ezt egész társadalmakra. A trükk a kettő közötti egyensúly megteremtése. Erre mutat példát a korai iszlám, ahol az igazhitűek voltak kisebbségben és a többség világi életet élt. Ekkor volt a virágkor, mikor a nem muszlim háttér tudta biztosítani a hódításokat. Csakhogy, az iszlám törvényei a nem muzulmánokat hátrányos helyzetbe hozta, emiatt sokan áttértek és ez vezetett el ahhoz, hogy belsőleg meggyengült a birodalom. Részben, mert az áttérteknek több vallásos tevékenységük lett, részben mert nem fizették a hitetlenek adóját.

 Itt kell beszélnünk az iszlám aranykorról, melyet ma sokan az iszlámnak tulajdonítanak és beszélnek ennek kapcsán tudományos felsőbbrendűségről az akkori Európával szemben. Szerintem az aranykort nem az iszlám alapozta meg, bár kezdetben kisebb elnyomást okozott, mint a megdöntött helyi despoták. A dzsihád seregei, a kor világának a leggazdagabb területeit hódították meg néhány évtized alatt. A gazdasági hatalom a kelet-nyugat közötti kereskedelem hasznából származott. Ez hatalmas mennyiségű aranyat jelentett, mely részben a gazdaságba áramlott, aminek el kellett látnia az átutazókat szállással, felszereléssel, szórakoztatással, részben pedig a társadalom többi szintjére is beszivárgott, így volt pénz a tudományra és kultúrára is. De ez a gazdaság és tudomány, már az iszlám előtt is ott volt. A közel-kelet valódi felvirágoztatója nem az iszlám volt, hanem Alexandrosz, azaz Nagy Sándor, aki az egész akkor ismert világot meghódította és elterjesztette a hellén kultúrát, tudományt. Már Dareiosz perzsa nagykirály idején is gazdag vidék volt,  míg a 'peremen' levő görög városállamok hozzájuk képest szegénynek számítottak. Nagy Sándor hódításainak jelentősége abban állt, hogy földrajzilag összekapcsolta a görög és az ind tudományt és elterjesztette az egész keleten. Így vált lehetségessé az indiai számok megjelenése a későbbi arab világban, vagy került a görög alapú matematika az ibériai félszigetre a muzulmán hódítókkal. Az arab kultúra fölényét az európaival szemben a Róma központú Európát több hullában elsöprő népvándorlások és a hellén kultúra afrikai és keleti területeinek arabok általi elfoglalása adta. Nem kell hálásnak lennünk az araboknak, hogy visszakapta tőlük Európa azt a tudást, ami eredetileg is az övé volt. Az a tény, hogy az iszlám dzsihád kulturálisan gazdag területeket hódított meg, annak a bizonyítéka, hogy az ott levő kereszténység egyáltalán nem pusztította el azt, hanem továbbra is ápolta a hellén hagyatékot. Emiatt gondolom, hogy a keresztény Európa stabilizálódása után mindenképpen visszakapta volna ezt a tudást anélkül, hogy harcolnia kellett volna hódítók ellen.

 Iszlám aranykor megalapozója tehát a görög kultúra és a közel-kelet gazdagsága volt. Az első fél évezred még a fejlődés ideje volt, de eközben lassan elkezdődött az erjedés. Az iszlám volt az, mely ezt a gazdagságot a ma látható szintre süllyesztette le. Hogyan történhetett ez? Mint feljebb említettem, minél inkább a vallás felé fordul egy társadalom, annál inkább meggyengül. Márpedig az iszlám világ, minden krízisre a vallásban próbálta megtalálni a választ, de ettől csak egyre gyengébb lett. A legfőbb indokként a mongol támadást hozzák fel, de ez vitatható, mivel egy ország két évtized alatt felépíthető, vagy újraépíthető. Szép példa erre a tatárjárás utáni Magyar Királyság. Az arab világbirodalom mégsem támadt fel poraiból. Ma sem látszik valószínűnek, hogy valaha is tudományos, katonai szerepkörben az élvonalba kerüljenek, leszámítva azt az elképesztő lehetőséget, hogy a demokratikus országok önként behódoljanak és átadják tudásukat. Szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a már iszlamizált törökök vették át az irányítást. Őket a mongolok ugyanúgy leverték, mint az arabokat, mégis hamar túlléptek ezen és nemsokára Medina és Mekka meghódoltatásával átvették az iszlám világ vezetését. Természetesen ez az arabok számára borzalmas töréspont, de enélkül már rég a sivatagban találták volna magukat, ahova az európai hódítók szorították volna őket vissza. Az oszmán uralom adott az iszlámnak még fél évezrednyi esélyt a fennmaradásra és terjeszkedésre.  Sikerük kulcsa az állam világi felépítése volt és az araboktól eltérően egységes törvénykezést vezettek be a birodalom népeinek. Számukra a birodalom felépítése nem Allah prófétájának volt köszönhető, hanem a saját ügyességüknek. Ennek lehet betudni, hogy az európai területek többsége meg tudta tartani keresztény hitét, szemben az arabok uralta afrikai, vagy közel-keleti területekkel, ahol szinte nyom nélkül tűnt el. Az Oszmán Birodalom is korlátozott volt, Perzsiát sosem tudta megszerezni, de a kaukázusi terjeszkedés is sikertelen volt, valamint az idők során nem tudott tovább fejlődni gazdaságilag, katonailag. Európa megerősödése már a birodalom alkonyát jelentette. Hogy nem jutott a jelentéktelenség sorsára, az a török nacionalizmusnak köszönhető. Végső soron az oszmán kísérlet sem vezetett sehova sem, bár különleges jelenség volt az iszlám világban, hogy végül külső gyengeségük miatt, belülről szorították vissza a vallást a fennmaradás érdekében. 

 Ismét mondom, az iszlám világ hatalmas gyengesége, hogy minden krízist még több vallással akar orvosolni, aminek a következménye, hogy a vallási fanatizmusnak nincsen ellensúlya. Nincsen olyan belső erő, amely meg tudná fordítani a folyamatot. Erre csakis külső hatásnak van lehetősége, mert az iszlám válsága végletesen legyengíti a társadalmat, így könnyen áldozatul eshet egy támadásnak. Itt merül fel a kérdés, hogy ha az iszlám uralkodik az egész világban és krízis üt be, mely elindítja a vallási radikalizálódást, a gazdaság leépülését, az emberek elszegényedését és nincsen már külső erő, mely ezt a folyamatot megállíthatja, vagy más irányba terelheti, akkor mi fog történni? Az emberiség valóban 3000 évig fog sínylődni egy hibás ösvény miatt, miközben elpusztít minden tudást és történelmi emléket, hogy aztán elölről kezdhessen mindent, kivéve azt az egyetlen bizonyosságot, hogy a dzsihád nem vezet sehova?

  Az 1900 -as évek elején az iszlám vallás szellemisége teljesen lehanyatlott a közel-keleten.  Az ott élők azt látták, hogy idegen kultúrák sokkal erősebbek náluk, Allah mégsem annyira mindenható. Elkezdtek világi életet élni, nyugati ruhákat hordtak és ez tartott Izrael megalapításáig, ami előhozta a nyugatellenességet, hiszen sértette a vallásukat, vagy az abból adódó hagyományt, de ez még nem hozta elő a vallásosságot. Ez csak a '60-as években tört elő.  Az iszlámot háttérbe szorító pártok közül legsikeresebb a baath párt volt. Őket érte az elmúlt években az iszlamista támadás, melyet az öböl országok pénzelnek. De nem csak harcra költöttek a pénzből. A közel-kelet rengeteg iskoláját támogatják, ahol az írás-olvasáson kívül a tananyag leginkább a Korán magolására és a nyugatellenességre korlátozódik. Ezekben a medreszékben fiatalok százezrei tanulnak, mivel más lehetőségük nincsen iskolaválasztás terén. Európa is megkapta a maga részét az olajpénzekből, mecseteket, hitszónokokat pénzelnek és céljuk a keleti oktatással megegyezik: az iszlám hegemónia kiterjesztése a világra.  Meglepő szövetségesekre leltek a liberális Európát birodalommá fejleszteni kívánó elitben, akiknek céljaihoz szükséges a nemzetállamok meggyengítése. Ehhez az eszközt a muzulmánok betelepítésében találták meg, akik nagy számban bármilyen erős országot meg tudnak gyengíteni. A mai nyugati fiatalok szüleikhez mérten rosszabb anyagi helyzetben fogják leélni életüket.  Hogyan lehetséges ez? Hiszen az új technológiák, az automatizálás, a robotizálás mind az ember munkáját könnyíti meg, vagy teszi feleslegessé. Elvileg csak egyre jobban élhetnénk. A válasz ott van a szemünk előtt a francia, angol, német külvárosokban. Emberek milliói, akiknek a vallás fontosabb, mint a tanulás, akiknek asszonyai nem dolgoznak és akik alaposan leterhelik a szociális rendszereket, mintegy saját szolgáikká téve a dolgozó adófizetőket. Ez ugyanaz a folyamat, ami egy gazdasági fekete lyukká tette a közel-keletet. Ahol az olajpénzek ellenére nyomorognak és gazdaságilag, technológiailag, katonailag végtelenül gyengék. Hatalmas bevételeik és fegyverkezésük dacára egy NATO gyalogos hadosztály, némi légi támogatással nyugodtan keresztül-kasul masírozhatna a közel-keleten és csak az oroszok tudnák őket megállítani, vagy esetleg az amerikaiak által felfegyverzett arab és török 'szövetségesek'. 

 Európa már egyszer legyőzte az elnyomó kereszténységet belülről, legyőzte az iszlámot kívülről, semmi szükség újra elkezdeni a harcot a vallásosság ellen itt Európában, vagy simán átengedni számukra a kontinenst valamiféle morbid humanizmus nevében, mely a liberalizmus jövőjét az iszlámban látja. Nincsen szükségünk a vallásukra, a társadalmukra, a tudományukra, mivel nekünk mindenből jobb van.  A történelem során az iszlámnak tett engedményeket csakis vérrel lehetett visszavenni. Ne kövessünk hamis prófétákat, akik ismét az iszlám semmibe vezető útját akarják ránk erőltetni! Ha segíteni akarunk az iszlám áldozatain, akkor azt ott helyszínen kellene megtennünk. Védett területet kell kialakítani számukra, ahol nem a vallás uralkodik! Az lenne liberálisként kötelességünk, hogy az iszlám elnyomás alatt élő embertársainkat felszabadítsuk. Nem is kell messzire menni. A felszabadítást akár most azonnal  elkezdhetnénk a nyugati nagyvárosok gettóiban! Később csak nehezebb dolgunk lesz. Ahogy a világ egyre kisebbé válik, annál közelebbi a szinte elkerülhetetlen konfliktus kiéleződése.