Nemrégiben írtam a NER hazai győzelméről, úgyhogy a globalista oldal már csak idegenek segítségében bízakodhatott. A Sargentini jelentés elfogadása és annak nagy győzelemként való felvezetése a fősodratú médiában meghozta a hazai internacionalisták számára reményt, hogy sarokba szoríthatják Orbánt és Magyarországot az EU vezetői. Ez a remény két nap múlva elhalt.
1. A várva várt Néppárti Fidesz kizárás bizonytalan határidőre elnapolódott. Pedig a fogadkozások miatt, a Benelux és az északi országok liberális álláspontja, valamint a németek szavazatai is erre utaltak. De történtek más dolgok is.
2. A szomszédből az amúgy szupertehetséges Kurz is visszakozott Orbán-ellenes nyilatkozatától. Ő próbált magának teret nyerni a tőle jobbra levő koalíciós kormányzópárttal szemben, de gyorsan belátta, hogy ehhez Orbánt használnia téves elgondolás volt. Legalább gyorsan és ügyesen helyesbített.
3. Ami még érdekesebb, a svéd jobboldal különös életjeleket adott. Amire eddig számítani lehetett, az volt hogy kisebbségi kormányt alakítanak a baloldal támogatásával, csak azért, hogy a bevándorlásellenes pártot kiszorítsák. Most ezzel szemben úgy néz ki, a jobboldal inkább fog össze a 'szélsőjobbal', mint a ballal.
Ez már három olyan lépés, amely a szereplők eddigi viselkedéséből nem volt várható. Mielőtt az okot keresem, megemlítem azt a nem csekély tényt, hogy Orbán személyesen hívta ki Macront csatára az Európa feletti hatalomért. Orbán eddigi tevékenysége mentes volt a hebehurgyaságtól és a mellényúlások sem voltak katasztrofálisak. Tehát Orbán csak akkor tesz ilyet, ha komoly erő van mögötte. Mivel most az EU Parlamentben még kisebbségben van, ezért csakis a következő európai választások eredmémyében bízhat ennyire.
Az átrendeződésnek oka a számunkra nem publikus, de sejthető ellenérzés a betelepítésekkel kapcsolatosan és az ellenérzés a polgárok akaratát nem teljesítő politikai erőkkel szemben. Így már érthetőbbé válnak Juncker kétségbeesett szavai, mikor amerikai segítséget kért Orbán ellen! Úgy sejtem, nem Trump elnökre gondolt segítőként, hanem inkább Soros Györgyre és a mögötte álló globális tőkére.
Ugye a 'sorosozás' az butaság, gondolják bal oldalt, de ez könnyen cáfolható. A globalista sajtó kérdezte Orbánt, hogy miért nem engedett a Néppártnak a 'civilek' és az egyetemek 'szabadsága' kérdéseiben, értve ezalatt Soros egyetemét és civiljeit. Tehát ez volt a Néppárt számára a legfontosabb, Soros György érdekeltségeinek a védelme. Na ez, szégyen. Ezeknek az embereknek bukniuk kell. A saját szvazóik nem voltak annyira fontosak, hogy ne menjenek bele a betelepítésekbe, meg ne erőltessék még mindig a kvótát, de a Soros az már számít nekik.
Volt egy félelmem, hogy az elit összezár és hiába voksolnak a polgárok többségében jobbra, a jobbközép megint csak összeáll a szociáldemokratákkal, akik a szélsőbal céljait igyekeznek megvalósítani és az emberek többségének akarata a nácizmus elleni harcra hivatkozva nem fog teljesülni. Szerencsére nem vagyok egyedül ezzel a meglátással, ami azt jelenti, hogy a centrumjobb nagymértékben vesztésre áll az új, populistának csúfolt jobboldallal ellentétben. Érdekes módon a baloldali centrum is lejtmenetben van, mert a baloldaliaknak meg belőlük van elegük és inkább a számukra valóban szimpatikus szélsőbalra szavaznak, akik már nem vörösöknek, hanem a cégér átfestése után immáron zöldeknek nevezik magukat. Összeségében a centrum mindkét oldala megyengült, ami azt jelenti, hogy ezentúl a két szél közötti harc fog dönteni. Orbán, vagy Macron. A megalkuvásnak kritikus válság idején helye nincsen, dönteni kell a két irány között.
Az új helyzet miatt módosítanak taktikát a jobbközép pártok. Így érthető, miért ragaszkodnak a Néppártban Orbánhoz, visszakozik Kurz és lép jobbra a svéd jobbközép. A nemzeti demokraták hatalmas lehetőséget kaptak a demokráciának hála, és nagy esélyük van arra, hogy demokratikus keretek között legyőzzék a zöld, globalista, antidemokratikus erőket. A kezünkben az esély, hogy a kevesek szabadságából ismét a sokak demokráciája legyen Európában.
