A Freestyle FC videocsatornájának szurkolói közvetítése:  az Izland ellen szerzett győztes gól utáni pillanatok

 Egy kis áttekintés az elmúlt két évről a VB selejtező sorsolása előtt.

 Megint, mondhatni szokás szerint nagyok a várakozások a nemzeti tizeneggyel kapcsolatban. Azért nem olyan nagy, mint Mexikó előtt volt. De szerintem még így is túlzó.

 Az eredményeket el kell ismerni. Kijutottunk az EB-re és a Nemzetek ligájában úgy jutottunk fel e legfelsőbb osztályba, hogy a csoportban mi voltunk leghátrébb rangsorolva.

 Nézzük elsőnek az EB selejtezőket. Egész jól indult a dolog, a horvátok elleni győzelem emlékezetes, hiszen a világbajnoki döntőst győztük le tétmeccsen. De aztán a szlovákok oda-vissza vertek, idegenben meg a horvátok is sima győzelmet arattak, de a legszomorúbb, mégis a Wales elleni reménytelen vereség volt, ami a szlovák meccs után már a második lehetőségünk volt a kijutásra. . Na, itt már Marco Rossi szövetségi kapitány is kiborult. Be kellett látnia, ezzel a kerettel nem lehet a szokványos módon győzni, mert abban a legtöbb csapat jobb.

 És itt jön, amit a szurkolók által gyűlölt Szalai szokott emlegetni. Hogyan érjen el eredményt egy olyan nemzeti csapat, amelyikben nincsenek topligás játékosok? Ezt a szurkolók nem nagyon akarják megérteni, ezért támadják Szalait, aki pedig a legtapasztaltabb topligás játékosunk és egyetlen ilyen csatárunk. Rajta kívül ott van még Gulácsi, Sallai Roland és Willi Orban. És kész ennyike. Még jobb ligában játszik Szoboszlai, a jövő reménysége, aki azért időnként már most is nagyokat villant és Nagy Ádám a Bristol játékosa, Bese OH Leuven, Kecskés Ákos Lugano . Még angol, vagy egyéb nyugati  másodosztályba bőven beleférne Kalmár, vagy néhány hazai játékos a magyar ligából, mint Nego, Nikolics, Lovrencsics, Varga Roland, Sigér Dávid, Botka Endre, meg persze még mások is. Viszont ez a csapat egy sztárokból felálló válogatott ellen esélytelen. Bizony, Wales számunkra ilyen volt. Innen kellett a szövetségi kapitánynak valami újat felépítenie az eredményesség érdekében.

 Az események tükrében ez úgy néz ki sikerült. A csapat tengelyét a német/Red Bull játékosok adják: Szalai, Szoboszlai, Orban, Gulácsi adják. Ők azok, akik nélkül nem jönnének a sikerek. Viszont mindig sikerül megtalálni hozzájuk a megfelelő társakat az adott ellenfélnek megfelelően. Sőt, ez már szinte olyan jól sikerült, hogy a törökök elleni döntő győzelem már nélkülük jött össze.

 A végére hagytam a győzelmeket, de azt kell mondjam, itt mutatkozik meg a válogatott ereje és gyengesége is. Elsőnek nézzük az EB pótselejtezőt. A bolgárok valamiféle elképesztő lejtmenetben vannak, az elmúlt éveket tekintve szinte képtelenek győzni. Legalábbis 16-ből egy győzelem nem túl jó eredmény. Ellenünk is úgy futottak ki a pályára, mintha már eleve kikaptak volna. Magasak és gyorsak voltak, jól is helyezkedtek, de a negatív mentalitás vonzotta a labdát a hálójukba. Willi Orban szöglet után besodorta, aztán Kalmár pimasz trükkös szabadrúgásgólja után Nikolics fejese már inkább gálamérkőzést, mint tétmérkőzést idézett. Azért a szépítő góljuknál látszott, hogy veszélyes volt az ellenfél. Ezután sem táltosodtak meg, kikaptak Wales után a finnektől is és csak az írek ellen jött össze nekik egy győzelem. Ők voltak azok, akik ellen jobbnak kellett lennünk.

 Izland ellen volt némi törleszteni valónk, ugye az EB-n kaptak egy ajándék tizenegyest és csak a 86. percben tudtunk kiegyenlíteni egy kikényszerített öngóllal. És mennyire fontos volt ez a döntetlen nekünk a továbbjutás szempontjából és mennyire kínkeservesen jött össze. Én úgy látom, az a csapat, a Szalai, Dzsudzsák, Gera, Király tengellyel talán erősebb is volt, mint a mostani... Mindenesetre az Izlandiak azóta megjárták a világbajnokságot is és az un. aranygenerációjuknak most volt az utolsó esélye világversenyre kijutni. Ez volt az a meccs, amikor 91 percen keresztül senkinek semmi sem jött össze. Ők nem tudtak gólt lőni, mi bekaptunk egy potyát, hogy a végére ők szerencsétlenkedjenek össze egy helyzetet nekünk amivel sikerült kiegyenlíteni. És a végén kijött a különbség a két csapat között. Az öregecske izlandiak inkább rohamoztak a végén, hogy elkerüljék a ráadást, de ez egy szép ellentámadásunk végén nekünk eredményezett gólt. Szoboszlai klasszis megmozdulása pontot tett minden kérdésre. Azért Gulácsi potyájáról annyit megjegyeznék, hogy ha csak megúszni szerettük volna a meccset, akkor kitenyereli szögletre, vagy kiöklözi a mezőnybe. De győzni akart, megszerezni a labdát, hogy indulhassunk belőle, ezért kockáztatott.

 A Nemzetek Ligájában jóval nehezebb dolgunk volt, hiszen minden ellenfelünk feljebb volt rangsorolva. Itt már a bennmaradás is szép teljesítmény lett volna. A törökök ellen egy kiegyensúlyozott mérkőzést végül Szoboszlai elképesztő szabadrúgásgólja döntötte el. A budapesti vereség az oroszoktól várható volt, viszont megmutatta, hogy nem lehet ellenünk félgőzzel játszani, mert kevés híján a háromgólos előny is kevésnek bizonyult. Ezek után jött a meglepetés, a szerbek elleni idegenben kiharcolt győzelem. Ez egy kiegyenlített mérkőzés volt, nekünk jött ki jobban a lépés. Utána újabb jó hír következett, az oroszok elleni döntetlen. Itt már tényleg az égiek a kegyeikbe fogadtak minket, Dibusz kivédte a szemüket is, egyszer meg a kapufa mentett. Talán ez volt a kulcsmérkőzés az egész sorozatban. A szerbek elleni hazai döntetlen már szinte papírforma volt, a drukkerek persze elszalasztott győzelemről beszéltek.  A végén jöttek a törökök és övék lett a feketeleves, nem csak azért, mert tartalékosan, simán legyőztük őket, hanem még ki is estek a 3. csoportba. Itt azért látszott, hogy a tornát hiába a barátságos mérkőzések helyett indították, azért a törökök szerettek volna nívósabb ellenfelek ellen játszani. Ebbéli igyekezetükben kapták be a második gólt. Eközben a megtáltosodott szerbek négy góllal kiütötték idegenben az oroszokat és hatalmas meglepetésre mi jutottunk feljebb a csoportból a legjobb 16 közé. Ez azt jelenti, hogy a kontinens legjobbjai ellen fogunk majd játszani.

 Amire azért felhívnám a figyelmet, hogy senki ellen nem arattunk kiütéses győzelmet, de legalább mi sem szenvedtünk el ilyet. Igaz, ehhez az is kellett, hogy az oroszok ellen se adjuk fel, amikor már három góllal mentek és berámoljunk nekik vesztett helyzetben is kettőt. Ebből látszik talán a legjobban, Rossi milyen csapatot is képzelt el. Egy hajtós, fejben erős, egységes, fiatal együttest, amelyik képes nyomás alá helyezni az ellenfelet letámadással, folyamatosan veszélyeztet a kontrákkal. Lelkes játékkal kihasználják a megingásokat, de akár szét is futhatják az ellenfelet, mint Izland esetében. Kialakult a játékrendszerünk, melyben a kerettagok tudják a helyüket és vannak a cserepadon is a helyzetnek megfelelő cserék. Nem egy nagy csoda, sőt mondhatjuk a szegény ember focija, de működik. Az elmúlt harmincöt évben semmi nem működött válogatott szinten, leszámítva persze a Dárdai-Storck érát. Ahogy a németek beleszaladtak egy hatalmas pofonba nemrégiben, hasonló a különbség velük szemben. Az EB-n a tisztességes helytállás lesz a cél, hiszen elképesztően erős ellenfeleink lesznek, tehát nem az a csoport, ahol a bálnavadászok, meg a sógorok ellen focizgatunk.

 Nos, felnőtt egy új szurkoló generáció, akik már nem gondolják azt, hogy az elibe tartozik a nemzeti tizenegy. Akik reálisan mérik fel a lehetőségeket. Akik a sikereket jobbára a helyén kezelik. Ugyanez igaz a játékosokra is.  És persze a címben feltett kérdés... Elméletben van esélyünk, de a legjobb 13 európai csapat közé bekerülni nagyon nehéz. A nagy futballnemzetek mellett, a hollandokat, belgákat is beleszámítva nagyon jók  a walesiek, a svájciak és a horvátok. De rajtuk kívül és még legalább féltucat csapat van, akik egyértelműen jobbak. A sorsolás sok mindent el fog dönteni.