Az ellenzék már kampánymódba kapcsolt az előválasztással kezdődően, csak kissé összevisszaságnak hat. Valójában azonban van benne ráció. Nézzük a mestertervet!

 A választási kampánystratégia egyszeregyét alkalmazzák lépésről lépésre. Elsőként a kemény magot szólították meg a feles alkotmányozás abszurd témájával és persze a minden kampányban kötelező elszámoltatással. Utóbbit Gyurcsány tolta túl leginkább.

 A következő lépés a másik oldalhoz inkább húzó bizonytalanok eltántorítása. Ezt szolgálták az Orbán sorosozása, a migránsszámláló és a többször visszatérő buzizás, zsidózás, cigányozás. Én azért remélem, hogy a megcélzott szegmenst nem lehet ilyen primitív eszközökkel manipulálni!

 Egy újabb történet is előkerült, miszerint a választást el akarják csalni és extra erőfeszítéseket kell tenni a tisztaság megőrzéséért. Nyilván ez a homófóbia vádjával együtt nagyon kedves lesz nyugaton, szépen be lehet illeszteni a lejáratókampányba. Itthon azért tisztában van a közönség, hogy sok helyen az ellenzék támogatottsága annyira csekély, hogy nehezükre esik saját maguk szavazóbiztosokat delegálni.

 A másik sztorivonal a nemzeti egység megteremtése. Nyilván az internacionalista marxisták legfőbb gondja a nemzeti egység. Hógyisne, hiszen az a nemzet szabadságának az alapja, ami nem kedvez a liberális arisztokráciának! Emlékezzünk csak vissza mit kapott balról aki népies viseletben népies dalt mert énekelni! Fideszbérenc. Tehát a baloldal elveti a nemzeti alapokat, ahogyan a határon túliak is csak a gyűlölködésük tárgyai.

 A viccesebb dolog, az ellenzéki ígérgetés. Pechjükre éppen nekik nem nagyon van hitelességük gazdasági ügyekben. Másrészt a gazdasági eredmények elleni offenzíva részeként gazdasági válságot képzelnek ide, ami felveti, hogy esetleg így azokat az ígéreteket sem tudnák tartani, amit a Fidesz valóban betart. Így már nem véletlen, hogy a saját szavazóik számára is hiteltelenek az anyagi kérdésekben.

 A szokásos, ez a választás minden eddigieknél mocskosabb lesz téma az ellenzékre még inkább igaz, hiszen egy kormányzat inkább mértékletes, mint a hatalomra éhes pártok.

 A kampány végére érdekes kettősség szokott előállni. Egyrészt jön a középre behúzás a centrum békés, szép szavakkal való simogatása. Másrészt ilyenkorra kell előállni a legszaftosabb lejáratásokkal, botrányokkal. Lassan nem is igazi a kampány szexvideó nélkül. Egy már előre be is lett lengetve. Most mégis jegelik, esetleg kivárnak vele későbbre.

 Ezekből látszik, hogy bár balról is támadják Márki-Zay Pétert, ő az előre tervezett kampánylépéseket csinálja a maga módján. Az más kérdés, hogy a stílusa, a habitusa inkább zavart kelt a saját térfelén, mintsem elősegítse a választási sikert. Ő a maga módján igyekszik az összes fent említett témát vinni. A gond, hogy egy harmadvonalbeli politikusról van szó, aki váratlanul került ilyen helyzetbe és sem tapasztalata, sem rutinos, minőségi stábja sincsen hozzá. 

 A választási rendszer matematikája miatt a kis különbségek felnagyítódnak, emiatt akár még most is lehetséges ellenzéki győzelem, de ehhez valakinek rendet kellene vágni a DK-Jobbik és a többi párt ellentétei között, mert az amúgy is gyenge esélyeket a belviszály végkép elapasztja.