Akár tettszik, akár nem a liberalizmus a nacionalizmus és a mai Európa alapja. 

 Mikor a kapitalizmus olyan összetetté vált, hogy egyszemélyi vezetés már nem tudta felügyelni, léptek színre az újító gondolkodók, akik a hatalmat nép kezébe akarták adni. Ehhez teremtették meg a nép egységégének a nemzetnek a fogalmát. Az új egységű erő hamar bizonyította, hogy egy nemzet erősebb bármely más hasonló méretű feudális társadalomnál. Az is hamar kiderült, hogy a nemzet nevében még kegyetlenebb uralmat lehet létrehozni, mint a vallásra támaszkodó egyeduralkodóké. Mikor nemzetek kerültek egymással szemben, az már nem zsoldosok alibi csatározásai voltak, hanem az utolsó emberig álltak bele országok a harcba, beleértve a hadigazdaságot is. Ezek a háborúk az addigiaknál sokkal szenvedélyesebb, nagyobb pusztítást okozó katasztrófákká váltak.  Ezek hatására a népek elhatározták, hogy megnövelik a szabadságjogokat, hogy többet ne legyen felettük diktatúra, majd békét kötöttek és szövetségesek lettek. Ennyi röviden Európa utóbbi 200 esztendeje, a vallási feudalizmustól a liberális demokráciákig.

 A liberalizmus eredeti fogalma, a királyság egyeduralma és a papi rend elleni összefogás az elnyomott 'harmadik renddel', kialakítva a nemzet fogalmát, egységet adva az ország lakosainak, akik addig az aktuális király alattvalóinak tekintették magukat. Ez a nacionalizmus volt az az eszköz, mellyel a liberálisok legyőzték az egyeduralkodói rendszert. (A mi szempontunkból ez vezetett az Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország felbomlásához, de ez szükséges rossz volt és a többi magyar elcsatolását el lehetett volna kerülni, pont a nacionalizmus segítségével.)

 Még rövidebben, a nacionalizmus a liberalizmus eszköze az elnyomás ellen, vagy a liberalizmus a nemzet eszköze az elnyomás ellen.

 Ebből adódik, akik ma a liberalizmus nevében támadják a nacionalizmust, azok nem lehetnek liberálisak, sőt ők akarnak elnyomó egyeduralmat szerezni. 

 A másik oldalon vannak, akik a liberalizmust támadják, hogy egyeduralomra tegyenek szert. 

 A liberalizmus harapófogóba került, mert akik a nevével visszaélnek azok is az ellenségei, míg természetes ellenségei a névvel visszaélőkre mutogatnak, mint akik miatt a liberalizmus ellen fel kell lépni. Érthetőbben, az egyik oldal a nacionalizmust, a másik a liberalizmust támadja, pedig valójában a kettő ugyanaz. 

 Az átlag polgárok nem tartoznak egyik félhez sem, ők liberális nacionalisták, mégis a fejük fölött ellenségeik küzdenek egymással, míg az emberek nem tudnak mihez kezdeni.

 Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Vissza kell térni az eredeti módszerhez és le kell győzni a liberalizmus, azaz a nemzet ellen támadókat, akik diktálni akarnak a nemzet feje fölött. A veszélyesebbek a liberalizmus nevével visszaélők, mert ők alapjaiban támadják az eszmét, eltérítve, kiüresítve, nevetségessé téve azt. Elsőként őket kell legyőzni. Egyszerű felismerni őket, mert támadják a nacionalizmust. Az ellenük való harcban szövetséges a másik oldal, amit érdemes is felhasználni, de ettől még nem lesz belőlük 'jó fiú', a név tisztára mosása után tőlük is meg kell szabadulni,hiszen ők közvetlenül magát a liberalizmust támadják. Szerencsére mindkettő elleni harc békés, demokratikus módon is könnyen sikerülhet, hiszen ez a háborúk utáni liberális nacionalizmus jellemzője.

  Az igazi fenyegetést a nemzetek feletti multinacionális cégek és az iszlám jelenti. Ők a valódi háttérhatalom az események mögött.  Ők a fentebb már leírt módon támadnak. A multik a nemzetet támadják, míg az iszlám a liberális demokráciát. Szinte kimeríthetetlen pénzzel és emberanyaggal rendelkeznek. Ellenük segítség a valódi, emberekre támaszkodó nemzeti hatalmak összefogása. A külső ellenséggel szemben a nacionalizmus, a belső ellenséggel szemben a liberalizmus a segítség. Mindkettőre szükségünk van.