Kedves Jóindulatú Felebarátaim!
Azért fordulok hozzátok, hogy elmagyarázzam nektek, miért van Európában manapság ilyen sok rasszista, idegengyűlölő, antiszemita, összefoglalva náci ember. Közös jellemzőjük, hogy ellenzik a bevándorlást. Ezekből az emberekből rengeteg van, nézzétek meg a cikkek hozzászólásait bármelyik európai hírportálon és meg fogtok lepődni. Bizony, többen, jóval többen vannak nácik, mint a szerintetek rendes emberek. Kérlek gondoljatok arra, hogy ennyi mániákus gyűlölködő Hitler ideje óta nem volt! Megemlítem, hogy most demokráciában élünk, nem pedig diktatúrában, azaz, ez a kirekesztő mentalitás nem egy autokratikus rendszer agymosásának az eredménye, hanem egyének belső meggyőződéséből származik. Remélem felkeltettem a kíváncsiságotokat és kissé nyitottabbá váltok a probléma iránt, így véve elejét, a tőletek megszokott "nem kell figyelni rájuk, mert nácik" hozzáállásnak.
A most következő megállapítás sokként fog érni benneteket! A nácik úgy gondolják, hogy pont ellenkezőleg állnak a dolgok, mint ti elképzelitek. A nácik magukat demokratáknak gondolják és a bevándorlókat tekintik a demokrácia ellenségeinek. Bármilyen hihetetlenül hangozzék is, az általatok náciknak tartott európai polgárokból álló tömeg, a demokráciát akarja megvédeni.
Tudom, most arra gondoltok, hogy ezek a szerencsétlen menekültek a légynek sem tudnak ártani, a gyermekeiket menekítik lebombázott országukból, gonosz dolog ebben megakadályozni őket. Kötelességünk szépen fogadni mindet és megmutatni nekik a valódi civilizáció szabályait, melyeket ők hamar magukévá téve örömmel beilleszkednek, hiszen minden ember egyforma.
A Menekültek című bejegyzésben már óvatosan boncolgattam a felmerülő általános problémákat. Végre kifejthetem konkrét esetekre is. Merkel doktrínája szerint a közel-kelet háborús országaiból kell befogadni a menekülteket. Ezek az országok: Afganisztán, Irak, Szíria. A földrajzi elhelyezkedésen kívül még két közös dolgot említek meg velük kapcsolatosan. Az egyik az iszlám vallás, a másik a külső beavatkozás. Sajnos még egyet meg kell említenem és ez pedig, hogy mindhárom országban vallási, törzsi alapú háború van.
Kezdjük Afganisztánnal. A Szovjet beavatkozás során a mudzsahedinek harcoltak országukért. A szovjetek kivonulása után a harcok polgárháborúként folytatódtak, melyben az iszlamista talibán szerezte meg az országot, külső közel-keleti segítséggel. A WTC ikertornyainak elpusztítása után az USA a terrorcselekményt magára vállaló, a tálibokkal szövetséges Oszáma bin Láden kiadatását követelte, majd megindította a hadműveleteket. Az amerikaiak és szövetségeseik ugyan felszabadították az ország nagy részét, de az iszlamista befolyás olyan erős maradt, hogy a demokrácia megteremtésére, megvédésére nem akad elég vállalkozó. Még egyszer leírom, nincsen számottevő Afgán, aki demokráciát akarna.
Jöjjön Irak, melynek lerohanásának jogossága mellékes amellett, hogy Szaddám diktatúrájának megdöntése után a síita, szunnita, kurd ellentétek szinte szétszakították az országot. A kegyelemdöfést az Iszlám Állam térnyerése adta meg, melyhez az egész iraki szunnita terület csatlakozott. A lakosságban közös a nyugattal szembeni ellenállás, a világiasabb kurdokat leszámítva. A síita lakosság esetében lehetséges forgatókönyv a vallási vezetésű szintén síita Iránhoz való csatlakozás. Irak lakosságára sem lehet kijelenteni, hogy a demokrácia elkötelezett építője lenne.
Végül a jelenlegi slágerország, Szíria. Az országban a demokráciát nagyítóval sem lehet megtalálni. Alapvetően az Aszad elnök vezette diktatúra harcol, orosz és iráni segítséggel, a szunnita csoportok ellen, melyeket az USA és Szaúd Arábia támogat. Nincsen olyan csoport mely demokráciáért küzdene. A harcok elhúzódásának oka, hogy az IS ellen csak elvétve akad hadművelet, miközben mindkét oldal az ellenük való harcra hivatkozva van jelen az országban.
Sajnálkozva, csak azt tudom mondani ismét, ezekben az országokban az etnikai, vallási, törzsi ellentétek mindent felülírnak, ami az általunk elképzelt ideális társadalomhoz szükséges lenne. Komoly probléma, hogy számukra a demokrácia egyáltalán nem az egyetlen opció sőt, az iszlám szerinti társadalmi berendezkedés, mely vallásukhoz, társadalmukhoz, történelmükhöz közelebb áll, sokkal inkább kedvükre való.
Olyan emberek millióit akarja a politikai vezetőség Európába befogadni, akik nem támogatják a demokratikus rendet, ellenben hisznek az iszlám társadalom szellemi felsőbbrendűségében. Nem vallások, népcsoportok különbözőségéről van szó, hanem gyökeresen eltérő társadalmakról. Míg a nyugati embereknek a demokrácia a közös alap, mely lehetővé teszi a szabad vallásgyakorlást, addig a közel-keletieknek az iszlám vallás az alap, mely a demokrácia felett áll. Nincsen meg az együttéléshez a közös alap és hiába szeretjük őket, hiába vagyunk teljesen nyitottak feléjük, nekik nincsen szükségük az általunk nyújtott társadalomra, mert már van sajátjuk.
Nem az a baj, hogy másként hívják az istenüket, hogy más nyelven beszélnek, hogy másként néznek ki, hogy mások a szokásaik. Az a baj, hogy ők egy másik társadalomban akarnak élni, mint mi. Előre borítékolható, hogy egyik fél sem fog engedni és ez a nem megfelelően átgondolt kísérlet robbanással fog végződni.
Az általatok nácinak gondolt polgárok ezt akarják megakadályozni. Céljuk megvédeni a demokráciát és elkerülni a felesleges vérontást. Ezek a nácik nem akarják elpusztítani az iszlám társadalmat, de ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ez lehetne a közös kiindulási pont, mellyel minden európai egyetért és diktátumok, valamint szidalmazás helyett elkezdődhetne végre a párbeszéd. No persze, csakis a külső határok lezárása után, hiszen megegyezés híján a beengedésről sincsen egyezség.
