s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép

 A csupa antiszemita lapokból álló pakliját szorgosan kevergető, kicsiny, de hangos csoportosulás alól, melynek tagjai alig várják, hogy kijátszanak egy lapot, ha kell, ha nem kell, szóval alóluk most esett ki az a bizonyos magas szék, melyről mindig meg tudták mondani ki az ellenség. A hamis okoskodás és vádaskodás nem csitult az izraeli miniszterelnök érkezésével, sőt még nagyobb hangerőre kapcsolták. Eddig is lehetett tudni, hogy ezek a hangok hamisak, de most már végre a bizonyíték is meg van erre, már ha eddig nem tűnt fel nekik Magyarország Izrael melletti elkötelezettsége. Nézzük Orbán Viktor szavait, melyek az izraeli miniszterelnökkel közös sajtótájékoztatón hangzottak el:

  Minden magyar kormány kötelessége megvédeni minden állampolgárát. Ennek a erkölcsi és politikai követelménynek Magyarország nem tett eleget. Akkor a zsidók védelme helyett a náci kollaborálást választottuk. Ez nem fordulhat többé elő

 Mennyivel normálisabb dolog ez, mint a zsidóság ijesztgetése, vagy az antiszemita, náci kártyák már unalomig ismételgetett kijátszása, esetleg a politikai térfél túloldalának sarazására használni a történelmünket.

 Szinte minden országnak megvannak a maga sötét napjai, nem vagyunk ezzel egyedül. A 600.000 magyar zsidó deportálása eltörpül a mongolok tettei mellett, akik népek tucatjait irtották ki. Mégis ami a mi történelmünk, azt nekünk kell feldolgoznunk.

 Ez a poszt a fenti nyilatkozat okán íródott, de amúgy is ebben a kérdésben egyértelműen helyet kell foglalnia minden politikai irányzatnak.

Holokauszt! Na tessék, már megint egy zsidó menedzselési furmány, a saját népük legyilkolásából csinálnak egyedi brandet, külön spéci elnevezéssel. Rengeteg népirtás volt a történelemben és semelyiknek nincsen külön elnevezése, maximum ilyen-olyan népirtásként említik, csak a zsidók legyilkolásának jut saját szó.

Lehetséges, hogy a nagy igyekezetben, hogy felnagyítsák a szörnyűségeket, kissé túlfutott a ceruza és könnyen megeshet, hogy az ötmillió feletti szám, valójában inkább közelít a hárommillióhoz. Vannak akik ezt is sokallják és szerintük a valós adat az egymillióhoz közelít. (Az extrém értelmezés szerint nem is voltak áldozatok, hanem csak szétszóródtak a világban, de ez már tényleg a hardcore zsidógyűlölők asztala) Jó lenne tudni a valós adatokat, de ha csak a magyar zsidóság eltűnésére gondolunk, akkor máris egyértelművé válik, hogy a milliós számokon való vita értelmetlen. Emiatt, vagy ezzel kapcsolatban szoktak olyan dolgokat felhozni, mint hogy Radnóti Miklós, Szerb Antal, vagy Rejtő Jenő halála már önmagában súlyos veszteségként érte az országot és a számok nagysága nem lényeges, mert hiszen már maga a szándék is nemtelen volt. Bár ez szerintem is igaz, de a valódi kérdés, hogy a tanárt, az orvost, a sarki fűszerest, vagy csak akár egyetlen munkást szabad volt-e  átengedni egy idegen hatalomnak annak kényére bízva? A válasz az, hogy nem. Ezek az emberek, akárhányan is kerültek a lengyelországi táborokba, nem követtek el semmilyen bizonyítható, a magyar törvények szerint büntetendő cselekményt. Pedig a törvényhozók azért igyekeztek ellehetetleníteni őket. Amennyiben mégis elkövettek volna bármi bűnt, akkor a magyar törvényhozás felelőssége lett volna rájuk büntetést kimérni. De még, ha bűnösök is lettek volna, akkor sem adhattunk volna át magyar állampolgárokat más nemzet kezére. Mert akinek jelent valamit Magyarország, annak ezek az emberek elsősorban magyar állampolgárok voltak és csak utána zsidók. Aki ebben kételkedik, hogy egy  zsidó tud magyar lenni. annak egy egyszerű és nem is bizonyító erejű tény, hogy még a legelvetemültebb, legszélsőségesebb hazai weboldalra bemásolva Radnóti Nem tudhatom című versét sem moderálják, vagy tiltakoznak ellene a szerző származása miatt. A tettek, szavak, gondolatok mindig is többet számítottak a származásnál!

 Még azért kitérek a baloldalon sokat és lelkesen emlegetett neonácikra. Akinek kétsége lett volna Szálasi tevékenységének káros mivoltáról, azt az országot megszálló német náci kormányzattal való szolgai együttműködés már meggyőzhette. Ezek után még próbálkoznak hősi mítoszt faragni a szovjet kommunista támadók elleni harcból, de hiábavaló volt bármilyen hősiesség a haza védelméért, mert akkor már az addigra elborult elméjű Hitler vízióiért harcolni nem volt túl értelmes dolog, Észak-Erdély a román átállással elveszett és a szovjet megszállást már nem kerülhettük el. A hazai neonácik még a széljobb számára is páriáknak számítanak, mert a hazát megszállók nézeteit képviselik. A valódi neonácik tömegeit logikus módon Németországban lehet megtalálni, ahol a birodalmi hódítások miatti 'nagyság' képzelete okán még mindig mérhető számban vannak.

 Nézzük mi vezetett el a zsidók elleni magyar fellépésre! Mint ismert dolog, a zsidók el lettek tiltva a földtulajdonlástól, ami a középkor végéig a hatalom forrása volt. Viszont mivel ebből kimaradtak, a zsidóságnak más irányba kellett fordulnia. Ezek lettek a bankszektor, kereskedelem, oktatás, orvoslás, művészetek. Pont olyan dolgok, amikre a mezőgazdaság fejlődése miatt felszabaduló munkaerőnek később szüksége lett. Ennek megfelelően a zsidóság már nagy tapasztalatokkal bírt a modern polgári társadalomban fontos és jó megélhetést biztosító szakmákban. A zsidó családok úgy szocializálódtak, hogy gyermekeiknek megfelelő tudást adjanak át az átlagnál magasabb értékű szakmákhoz. Ez nagyon fontos tudás, mert amelyik társadalomból ez hiányzik, az versenyképtelen. Tipikus példa Ázsia, ahol valóságos kultusza van a tanulásnak és a szorgalomnak, ellenpélda pedig Afrika és a közel-kelet. Azok az elképzelések, hogy a zsidók okosabbnak születnek, mert a felmérések szerint intelligensebbek az átlagnál (avagy átlagos intelligenciájuk magasabb), az a neveltetésre vezethető vissza. Egy gyermek bármilyen megfelelő odafigyelést meghálál.  A muzsikus cigány családok, avagy a cirkuszi családok is ezért létezhetnek, mert a tudásukat át tudják adni utódaiknak. Most az eredeti kérdésre a válasz is ebben van, mert lehetséges, a magyar vezetés úgy gondolta, hogy a zsidóság nem kellőképpen magyar, de az biztosan zavarta őket, hogy azok éppen a legjobb pozíciókat foglalja el a földre épülő társadalomból a modernebb társadalomba igyekező nemesi réteg elől. Ez a réteg adta az állami adminisztráció döntő részét és az ő érdekük volt a zsidóságtól való megszabadulás, és ők is olajozták a zsidók elszállítását működtető gépezetet. Mondhatni Hitlert és az ő gázkamráit a sors sodorta eléjük ahhoz, hogy másokkal végeztessék el azt, amit maguk nem akartak megtenni. Ez ravasz megoldásnak tűnt akkor, de az áldozatok vére így is hozzájuk vezet. Ezek voltak a lehetséges okok egy olyan tetthez, amire megfelelő jelzőt nem is lehet találni, de a pozitívtól bizonyosan nagyon távol áll és erősen remélem,  soha többet ilyet nem fogunk megengedni!