Ez a poszt három az egyben, remélem nem lesz túlságosan terjengő.

 1. Az első a nyugat által sokat emlegetett, rettegett orosz veszély. Az oroszokra a történelem során nem volt jellemző a nyugatra mászkálás. Összesen négyszer jöttek. A napóleoni háborúk idején, '48-ban és a két világháborúban. Ha egy kicsit is jobban megvizsgáljuk ezeket, akkor az derül ki, hogy minden alkalommal nyugati szövetségben jöttek, nem egyedül maguktól. Mivel mostanság ilyen szövetségesük nincsen, a történelmi előzményekből az következik,  hogy nem fognak támadni. Az egész hisztéria légből kapott. Mellesleg a fegyverzetfejlesztéseikben is látszik, hogy nem a hagyományos háborúk megvívásához szükséges tankokat, vadászgépeket fejlesztik, hanem a megtorló csapásmérésre alkalmas fegyvereket, mint a stratégiai bombázók korszerűsítése, vagy újabb atom-tengeralattjárók építése, meg néhány más csodafegyver fejlesztése. Ráadásként az ázsiai területeiket a mindenki mást is fenyegető Kína veszélyezteti. Ezek miatt egy orosz támadás esélye nulla. Még úgy is, hogy Európa szinte képtelen lenne megvédenie önmagát.

 2. Másodjára nézzük a fejlett nyugatot! Miután bőségesen ellátták ópiummal a kínaiakat, még ha ebbe tízmillió bengáli is halt bele és ki tudja mennyi kínai nyomorodott meg, életteret nyertek az amerikai őslakosság rovására, majd a pótlásukra millió számra szállítottak oda rabszolgákat Afrikából, eljött az idő, hogy egymást öldössék a zsákmányért. Az első világháború jelképes módon itt, Közép-Európában robbant ki. A nyugat egymással szembefordította a körülöttünk élő népeket és minket, majd a háború után olyan békeszerződést kényszerítettek ránk, amivel garantálták a jövőbeli ellenségeskedést. 

 Számításuk fényesen bevált, egy kis bökkenővel. A porba alázott németek az első lehetőséget megragadva játszották ki egymás ellen Európa keleti felét. Volt amelyik országot beolvasztották, másokat feldaraboltak, szövetségre kényszerítettek, vagy lerohantak. A nyugat által a háború előtt lengyeleknek adott garanciák akár üres papírlapok is lehettek volna. A kisujjukat sem mozdították a keletebbi népekért. Azt hitték, a mi kontónkra megússzák. Itt jött a bökkenő. Hamarosan már Párizsban csattogtak a német bakancsok és London lángokban állt.  A végén még örülhettek, hogy a szovjetek és az USA megmentették őket a végső vereségtől. Kicsit sem zavarta őket, hogy az orosz megszállást úgy sikerült megúszniuk, hogy a keletebbi országokat zsákmánykoncként dobták oda most már a szovjeteknek. Csak még egy példa az aljasságra. A britek a közvélemény nyomásának engedve deportálták keletre, a szovjet megszállási övezetbe az angliai csatában értük harcoló lengyel pilótákat. Pedig addigra a katyni mészárlás ténye már nyugaton is ismert volt.

 És ez még mindig nem volt nekik elég! A rendszerváltáskor a nyugati nagytőke a még ott állomásozó megszálló szovjet seregek fedezete alatt, az elnyomó rezsimek adminisztrációjával együttműködve, privatizáció néven fosztották ki az országokat. Úgy hozták el nekünk a szabadságot, hogy egyből át is vették a gazdasági hatalmat, hogy az itt élő polgárokat a nyugat szolgáivá tegyék egy füst alatt. 

 A posztszovjet baloldal azóta is készségesen játszik a kezükre és ezért meg is kapják a folytonos dicséretet, ingyenes médiatámogatást. Mikor a baloldal van hatalmon, a nyugat grafikonokat, ranglistákat mutogat a demokrácia fejlődéséről, miközben csak a profitmaximalizálás javul számukra. Amint a nemzeti oldalt választják meg, azonnal diktatúráról kezdenek beszélni. Ha teret veszít a nyugati tőke a helyi tőke javára, akkor az európai értékekről papolnak, mintha mi kevésbé lennénk értékesek, vagy nem tartoznánk szintén Európához. Jogállamiságot emlegetnek, mikor a nyugati államok maguknak több jogot akarnak a keletiek kárára.

 3. Végül a harmadik téma. A trianoni dúlás nem csak a magyarokat érintette, hiszen a többi, nyertes országot is kiszolgáltatott helyzetbe hozta. A kisantantot ugyanúgy kihasználták, kizsákmányolták, mint minket. Ez a kiszolgáltatottság lett a Magyar Királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának az eredménye. Ami csak úgy sikerülhetett, hogy a Balkánt részben ellene fordították az orosz  érdekek miatt. Tehát ma nem csak a Monarchia államainak és Lengyelország szövetségére, hanem a Balkánra is szükségünk van. A Balkán a horgony, vagy tőkesúly, amely stabilizálja Európa közepét. Összességében egy a Balti tengertől az Adriáig húzódó egységes korridort kell képezniük az itt élő népeknek, mely biztosan megakadályoz egy esetleges keleti, vagy nyugati kalandorpolitikát.

 A Magyar Királyság gyenge pontja mindig is a Balkán volt. Ha a királyság része lett volna, akkor a török soha nem jutott volna el Bécsig, de Nándorfehérvárig sem. Mára ez az egység a nyugat pofátlan rablása miatt végre kezd létrejönni. Húsz év szolgaság a szabadság nevében elegendő volt ahhoz, hogy a magyar-lengyel együttműködéshez praktikus okokból elkezdjenek csatlakozni a régió országai. Szlovákia, Csehország, Románia, Szerbia már elegendő súlyt ad a nyugattal szembeni érdekérvényesítéshez. A horvátok és a szlovének még bíznak a nyugatban, rájuk még várni kell.

 Trianon egy katasztrófa volt. Emberek millióinak az életét tette tönkre, százezreknek kellett menekülnie, szétvert egy ezeréves közösséget és megágyazott az újabb világégésnek. Nagyon fontos, ne a szomszédainkra haragudjunk emiatt, hiszen az értelmi szerzők, a valódi bűnösök nyugaton voltak! Elveszítettünk ötmillió magyar polgárt, elveszítettük a hegyeinket, de megmaradtunk. A keleten maradt magyarok elvesztek a népek tengerében, de mi kitartottunk.  Kemény, keserű lecke Trianon, tanulnunk kell belőle! A jövő lehetősége most a mi kezünkben van, élnünk kell vele! Még egyszer hangsúlyozom, fontos, hogy bármi is történt eddig, bármilyen sérelem is ért minket, együtt kell működnünk a szomszédos országokkal! Ha nem ezt tesszük, akkor megint a nyugat kedve szerint történnének a dolgok és ez eddig sem vált hasznunkra.