Vannak akár világbajnokságot nyerő csapatok, melyek a jótékony feledés homályába vésznek, még úgy is, hogy csak néhány évtizede értek a csúcsra és vannak akik elbuktak, de velünk vannak.  Az elmúlt évtizedekből szemezgetek emlékezetes csapatokat, így a vébé előtt kedvcsináló gyanánt.

•  Ilyenkor első lenne az Aranycsapat, már ha éltem volna akkor, de legalább annyire "emlékezetes" az ellenfél, a Fritz Walter és Helmut Rahn fémjelezte NSZK. Utánuk bőven volt legendás tizenegyek, de azok számomra kimaradtak. Azokat veszem sorra, melyekre emlékszem. Nyilván lesznek akiket kihagyok, de a nagy mérkőzésdömpingben előfordult, hogy lemaradtam csapatokról.  

•  Kamerun, mely a világbajnok Argentína legyőzésével kezdte a legjobb nyolc közé vezető utat 1990-ben. Vezérük a már akkor veterán, szimpatikus Roger Milla volt. Ami a leginkább megmaradt tőlük, az a Kolumbia elleni győztes gól Higuita, a vicces kapus elképesztően kockázatos megmozdulása miatt. Csúcsmérkőzésük az angolok elleni 2-3 volt, melyet egy szerintem jogtalan büntető döntött el, az amúgy valamivel jobb angolok javára.  

•   Ha már Afrika, volt egyszer egy Nigéria '98-ban. Olyan nevekkel, képeségekkel, erőnléttel, hogy azt hittem minimum a legjobb négybe bejutnak. Jay Jay Okocha, Finidi George, Nwankwo Kanu, Victor Ikpeba. Ehhez képest az első kieséses meccsen Laudrupék 4-1-el zavarták őket haza. 

•   Nyilván idővel előkerülnek a brazilok is. '94-ben Bebétóék meccseit élvezet volt nézni, annyival jobbak voltak játékban másoknál. Romarióval együtt elképesztő párost alkottak. A hollandok elleni összecsapás második félideje annyira jól sikerült, mintha egy futballreklám lett volna. Branco szabadrúgása döntött végül. Egészen messziről futott neki és kegyetlenül eltalálta. A döntő szokás szerint gyengébbre sikerült. Tizenegyesekkel verték az olaszokat, Puhl Sándor bíráskodása mellett. 

•   Volt a világbajnokságok történetében egy olyan győztes, mely egyszemélyes kommandó volt. Nyilván Maradonáról van szó, aki 1986-ban szinte egyedül nyerte meg csapatának a mérkőzéseket. De erre tényleg mindenki emlékszik, "Isten keze" és az évszázad gólja az angolok ellen. Olyan dolgokra volt képes, hogy bármit el tudtunk hinni neki. Csodálatos volt részese lenni ennek a tévé előtt. 

•  Ha '86, akkor mi is ott voltunk. Mint titkos esélyesek. Tényleg jó csapatunk volt. Még mindig elemzés tárgya, miért voltak a játékosok láthatóan legyengült állapotban. Én a harmadik gól után feladtam. Reménytelenül szédelegtek a pályán. Olyan érzés most is, mintha stadionkatasztrófát láttam volna. Erről inkább hanyagolom a videót.
•  Egyik kedvenc csapatom a '98-as horvát válogatott Suker, Boban, Bilic, Boksic, Technikailag kiváló, atletikus, magas labdarúgók voltak szinte mind. A németek elleni győzelmük főleg Matthaus röviden passzolt labdája miatt, ami kiállítást eredményezett maradt meg bennem. Talán a kapus lehetett volna a gyenge pontjuk, de nem rajta múlt. Mert volt náluk jobb is akkor. 

•  Mégpedig a franciák. Ritkaság, hogy ennyi egyéniség legyen nemzeti válogatottban. A csapat felállása is félelmetes volt. Középen Zidane osztogatta a labdát, mellette Petit és Djorkaeff, vagy Deschamps volt, a két szélen Henry és Trezeguet rohamozott, de szükség szerint két védő Desailly és Turam is segíthette a támadásokat. Talán az enyhén pszichó Bartez kapus volt a leggyengébb láncszem, de amikor kellett, ő is odatette magát. 

•  Egy ilyen felsorolásból kihagyhatatlan a spanyol űrfoci, amilyen passzjátékot még nem látott a világ és amivel négy évig uralták a világot. Két EB győzelem között egy világbajnokságot is behúzni olyan szendvics, aminek a megismétlése szinte a lehetetlennel egyenlő. Sokuk még a futballban tevékeny, vagy mostanában vonul vissza. Olyan egységes csapat volt, aminél mértanilag megtervezve ment a játék, így a legemlékezetesebb tőlük a döntő elején DeJong karaterúgása volt.  

•  Hogy az olaszok se maradjanak ki... hiszen nekik is volt nagyon jó világbajnok csapatuk. Cannavaro, Materazzi, Pirlo, Totti, Del Piero stb. Az olasz stílust tökéletesen hozták. Náluk is egy szabálytalanság emlékezetes, mégpedig az a bizonyos Zidane fejes, ami nem labdára ment. 

•  Ha már első körben megemlítettük a németeket, akkor legyen belőlük a végére is. És hát kik is lehetnének, akikre érdemes emlékeznünk, hát persze, hogy a Matthaus, Völler, Klinsmann féle Nazionalelf 1990-ből. 

  A listáról nagy lemaradók a hollandok, hiszen a Rijkaard, Gulit, Van Basten trió ma is legendás. 

 Kissé összevissza volt a lista, ezért kárpótlásul néhány vébédalt idegyűjtök még. Nyilván azokat is ömlesztve.

Itt a legújabb:

 Szintén katari, de populárisabb: (Van több is, de iparosmunkának érzem őket.)

A nagy klasszikus Shakirától:

 Ez is jó volt a közelmúltból:

 Egy időben mindenkinek volt egy pit bullja... nem maradhatott ki a világbajnokság sem. :)

 Több hivatalos dal is a feledés homályába merült nagy szerencsénkre, de akadnak korrektek is:

 Olcsó, de hatásos újrahasznosítani egy aktuális slágert:

Végül egy régebbi, de dallamos 1982-ből. Persze ez is csak feldolgozás.