A Vikings amerikai futballcsapat szurkolói csapata Afganisztánban Fotó: wikimedia.org
A legfontosabb megérteni, hogy itt nem arról van szó, hogy Pressman úr személyes okokból pikkelne Magyarországra. Sajnos az okok rendszerszintűek. Az egyik ok, a globalista háttérhatalom által a nyugatra kényszeríteni szándékozott progresszívizmus és a kezükben levő Magyarország ellenes média tevékenysége. Utóbbiból arra lehetne következtetni, hogy Magyarország egy Észak-Korea jellegű banánköztársaság náci zombikkal, akik mind Putyin pincsijei. Az előbbiről pedig azt állítják, hogy a megoldás az emberiség problémáira. Ezzel szemben még nyugaton is jelentős az ellenállás, de a világ többi részén kifejezetten ellenségesen fogadják.
A másik félreértésre adó ok, hogy az USA abban a tévedésben van, hogy a nyomásgyakorlás egy kedves, barátságos dolog, amit a "jó" barátok gondolkozás nélkül elfogadnak. Aki meg nem, az amerikaellenes. A problémák ott kezdődnek, hogy a magyarok a nyomásgyakorlásnál tárgyalásra várnak, ahol megegyezhetnek arról, mit kapnak cserébe az amerikai óhajokért. Míg az amerikaiak úgy gondolják, hogy a progresszív propaganda jó cserealap bármiért. A magyarok viszont ezt nem tekintik elfogadhatónak.
A hidegháború idején mindent meg lehetett azzal indokolni, hogy a gonosz Szovjetunió és a kommunista elnyomás ellen harcolunk. Utána viszont ami rombolást a világban az USA művelt, azt nem tudták hihetően a terror elleni háborúval megmagyarázni. És ha valóban is lett volna ilyen háború, akkor azt az afganisztáni kimeneküléssel elvesztettnek tekinthetjük. Az amerikai beavatkozások után csupa konfliktuszóna maradt. Amerika az elmúlt harminc évben nem tudott felnőni a világ vezető hatalmának szerepéhez. Ehelyett kitermelt egy olyan ideológiát, amelyet a keleti blokkban újracsomagolt marxizmusként azonosítanak és visszautasítanak, mint az elnyomás egy újabb formáját. Ahogyan ezt a csomagot az Egyesült Államokban kibontják és napfényre kerül, hogy a fehér munkásokat tekinti legyőzendő ellenségnek, az végtelen ellenállást szül Kelet-Európában, hiszen itt mindenki fehér munkás. Nincsen olyan mód, hogy az amerikai progresszivizmust Európa keleti részén elfogadják.
Ezek után, amikor az amerikaiak ellenállást tapasztalnak, bevetik a progresszív médiát és politikát, ami a fentebbiek miatt csak egyre hevesebb ellenállást fog okozni. Amit Amerikában finom gyakorlatnak tartanak, az itt nem elfogadott, erősebb fellépésnél meg 'einstandolással' azonosítják. Tisztességtelen beavatkozásnak tekintik.
Ezek a félreértések azért vannak, mert Magyarországnak és az Egyesült Államoknak nem volt lehetőségük kiismerni egymást. Legalábbis az USA részéről Magyarországot nem kellett figyelembe venni. A magyar problémával minden elnyomó idegen hatalom szembesül és idővel megtanulja, hogy a magyarokat nem lehet semmibe venni. Voltak nehezebb esetek, mint a nem túl okos Habsburg uralkodók, nekik több évszázadba tellett, míg keserű leckék sora után a kiegyezést választották. De még a legerősebb elnyomó birodalmat a szovjetet is engedményekre kényszerítettük. Ezek után keménykedő üzengetéseknek csak hasonló válaszok lesznek az eredményei. Magyarországot rutinból nem fogják tudni leuralni, mert nincsen hozzá megfelelő rutinja senkinek sem. Megjegyzem a szovjet módszert meg nem tudják leutánozni, mert nincsen hozzá elegendő katonájuk.
Amerikának van egy fontos tanulnivalója önmagáról. Amerika ma már nem szexi. Amerika csak egy nagy pénzeszsák, amelyik elszívja a világ anyagi és szellemi tőkéjét, hogy annak jövedelméből leuralja a világot. Eközben úgy pusztítanak el országokat, mintha elefántot engedtünk volna a porcelánboltba. David Pressman csak ennek az Amerikának a következménye, nem pedig előidézője.
