A menekültválság létrehozói, akár az EU vezetői, akár amerikaiak legyenek, sűrűn hangoztatták a humanizmus szót, a 'humanizmus nevében', vagy 'humánus kötelességünk' formában. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a humanizmus valami emberbarátságot, emberszeretet jelent. Nos, ahogyan a humanizmus hangoztatói hazudnak, ugyanúgy még az általuk kreált humanizmus értelmezés is hamis. 

 Akinek fenntartásai vannak az iszlámmal szemben, arra szinte gúnyosan mondják: iszlamofób. Mintha valamiféle elmekórtani eset lenne, akinek ostoba a valóságtól elrugaszkodott tévképzetei vannak. Most megnyugtatom honfitársaimat, hogy iszlamofóbnak lenni Magyarországon nem egy furcsa különc dolog, hanem alapvetően természetes, sőt az a különös, ha valaki nem az. Egy országban, mely vagy fél évezreden keresztül harcolt a muzulmán hódítókkal szemben, egy országban melyet 150 évre megszálltak muzulmánok, egy országban melynek kedvenc könyvében a pokolra küldik az allahakbarozó támadókat, egy ilyen országban az iszlamofóbia teljesen normális.

A menekültválság során többször is, mondhatni rendszeresen megesett, hogy a 'független' média igyekezett egy adott hírt felfuttatni, vagy sulykolni, mint a híres agysebész és mérnök az összes szír híradások. Egységes volt migránsokkal kapcsolatos híreknél a hozzászólások letiltása is.

 Itt éldegélünk a fellelhető társadalmi rendszerek legjobbikában, olyan gazdasági, tudományos és ezekből fakadó katonai fölény birtokában, mely egyedülálló a világon és melyet csak próbálnak utánozni más rendszerek. Azt gondolhatnánk, hogy semmi más dolgunk, mint tenni továbbra is azt amit eddig, a dolgok már nem fognak lényegesen változni, ami működött tegnap, az működni fog holnap is. Mivel a demokrácia is egy fejlődés eredménye, ezért pont nekünk kellene leginkább tisztában lennünk a fejlődés megállíthatatlanságával.

 A déli határnál levő kerítést még el sem kezdték építeni, az ellenzők máris kezdték mondogatni: felesleges, hatástalan, nem old meg semmit. Érdekes hozzáállás, mert én inkább azon lennék kiakadva, ha csak úgy bárki bárhol bejöhetne az országunkba.

Orbán elszólására sokan felkaphatták a fejüket. Ezer éve, vagy még több ideje haladunk nyugat felé. Mióta a magyar államiság létezik, azóta igyekszünk megvalósítani a nyugati jól szervezett, fejlett berendezkedést hazánkban is. 

Még fél évvel, a menekültkérdés megoldásának csodafegyverének beharangozott kötelező kvóták bejelentése után is sokan képesek nap, mint nap erre hivatkozni. Nagyjából arról volt szó, hogy 120 ezer 'menekültből' nekünk 1294-et kellene átvennünk. A bejelentés a bürokrácia miatt kissé csúszott, így mire közhírré tették, addigra ennél már jóval több, legalább dupla annyi 'menekült' érkezett a kontinensre. Nem lehetett érteni, hogy ez mitől megoldás, ha már rögtön nem old meg semmit, hiszen máris kétszer akkora probléma adódott, mint amennyit úgymond megoldanak vele.

 Március elején összeülnek Európa vezetői, hogy megvitassák a menekültkérdést. Konkrétabban előrehozták ezt az eseményt, előbbre mint ahogyan tartományi választások lennének Németországban. Bár egy választás eredményében sosem lehet biztosnak lenni, mégis ha esetleg a kormányerők jelentős visszaesését hozná, akkor a német álláspont jelentősen meggyengülne. Ezzel az előrehozással ezt a lehetőséget szépen elkerülték. Nagy kérdés, mi fog történni, miben egyeznek meg Európa vezetői?

 Kedves Jóindulatú Felebarátaim!

 Azért fordulok hozzátok, hogy elmagyarázzam nektek, miért van Európában manapság ilyen sok rasszista, idegengyűlölő, antiszemita, összefoglalva náci ember. Közös jellemzőjük, hogy ellenzik a bevándorlást. Ezekből az emberekből rengeteg van, nézzétek meg a cikkek hozzászólásait bármelyik európai hírportálon és meg fogtok lepődni. Bizony, többen, jóval többen vannak nácik, mint a szerintetek rendes emberek. Kérlek gondoljatok arra, hogy ennyi mániákus gyűlölködő Hitler ideje óta nem volt! Megemlítem, hogy most demokráciában élünk, nem pedig diktatúrában, azaz, ez a kirekesztő mentalitás nem egy autokratikus rendszer agymosásának az eredménye, hanem egyének belső meggyőződéséből származik. Remélem felkeltettem a kíváncsiságotokat és kissé nyitottabbá váltok a probléma iránt, így véve elejét, a tőletek megszokott "nem kell figyelni rájuk, mert nácik" hozzáállásnak. 

 Aki időt nyer, az életet nyer, tudja jól ezt a német kancellár asszony is. Sikerült megakadályoznia a V4-ek által szorgalmazott határlezárást (ami komoly visszatartó erővel bírna), azt B tervvé leminősítve, miközben újfent a törökökre bízza a görög határ védelmét, tudván tudva, hogy ez egyszer már nem jött össze. Mellesleg nem is értem, a görögök fejében mi járhat, mikor ellenségükre bízzák a határuk védelmét. A látszat az, Görögország elveszítette ellenőrzését saját maga felett és Németország korlátlanul diktálhat számára.