Spoiler! Ha el akarod olvasni a könyvet, de még nem tetted meg, akkor hagyd ki ezt a bejegyzést!
Frank Herbert nagysikerű regényciklusa, olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hatalom és a vallás kapcsolata, vagy az emberiség fejlődésének útjai. Az alapkonfliktus, egy a császár által tőrbe csalt és elpusztított nemesi ház sarjának sivatagba menekülésével és prófétává válásával kezdődik. A sivatagi törzseket összefogva legyőzi a császárt, majd seregei hatalmas pusztítást végezve elfoglalják az egész világot. Míg a főhős gyötrődött, hogy a császári elnyomásnál is nagyobb szenvedést okozott a dzsiháddal, addig a trónon császárként örökébe lépő fia végigvezeti ezen az úton az emberiséget, hogy bebizonyosodjon mindenkorra, a dzsihád egy téves út, mely eltéríti az emberiséget a fejlődés arany ösvényétől. Három évezrednyi uralkodás végeredményeként az emberi faj ókori szintre süllyed vissza, egyik napról a másikra tengődve élve, az előrébb jutás reménye nélkül. Az író pozitív szemléletét mutatja, hogy a császár végül kineveli az új generációt, mely más utat mutat az emberi nemnek és kegyesen hagyja magát elpusztítani általuk. Ettől fogva már bizonyosság, hogy a dzsihád nem vezet előre és többé már nem fogja fenyegető rémként kísérteni az emberiséget. Ehhez mindössze 3000 év szenvedése kellett a regény szerint.