Bekövetkezett az elképzelhetetlen. A britek megszavazták az Európai Unióból való kilépést. Hogyan történhetett meg mindez? Mi vitte rá erre a brit szavazókat? 

 Az EU menedzselésében súlyos gondok vannak. Hatalmas vízfej, szaporodó bürokrácia, agyonszabályozás és ami a legrosszabb, szűk érdekcsoportok igényeinek kiszolgálása.

 Egészen az elmúlt évig óramű precizitással működött a nyugati világ felett álló elit társadalomirányítási módszere. A multicégek támogatásával megválasztott vezetők tetteit, a multik tulajdonában levő, az információs piacot uraló média magyarázta meg, akár tények elferdítésével, vagy elhallgatásával. A rajtuk kívül álló erőket folyamatos lejárató kampánnyal sikerült veszélyes, társadalomellenes, agresszív csoportoknak beállítaniuk, hogy a szavazók féljenek tőlük. Az évtizedek alatt, ez a rendszer tökéletesen működött. De pontosan emiatt a tökéletesség miatt, a működtetők teljesen eltávolodtak a valóságtól és egy idő után már mindenhatóknak képzelték magukat, akik bármit megtehetnek, függetlenül a polgárok akaratától.

 Sokak számára érthetetlen a jelenlegi zűrzavar forrása, mely Európában ma uralkodik. Pedig az ok egyszerű, Németország gazdasági hatalmát és az EU vezetésében megszerzett pozícióit felhasználva próbálja egy szuperbirodalommá kovácsolni az Európai Uniót.

 Eljött az idő, a világ szerencsésebbik felén kezdik felismerni, az eddig követett drogpolitika nem hozott megoldást, de még csak pozitívumokat sem. A merev, rugalmatlan rendszerek ugyan az erő érzetét keltik, de a gyakorlat próbáját nem állják ki. Emlékezzünk vissza az amerikai szesztilalomra, mely a helyi bűnszervezetek megerősödését érték csak el és idővel vissza kellett vonni. A teljes tiltás az illegális csatornák bejáratódását hozzák magukkal, míg a teljes liberalizáció ellenőrizhetetlenné teszi a helyzetet. Marad a már jól bevált arany középút. Felvilágosítás, ellenőrzés, segítségnyújtás.

  A menekültválság létrehozói, akár az EU vezetői, akár amerikaiak legyenek, sűrűn hangoztatták a humanizmus szót, a 'humanizmus nevében', vagy 'humánus kötelességünk' formában. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a humanizmus valami emberbarátságot, emberszeretet jelent. Nos, ahogyan a humanizmus hangoztatói hazudnak, ugyanúgy még az általuk kreált humanizmus értelmezés is hamis. 

 Akinek fenntartásai vannak az iszlámmal szemben, arra szinte gúnyosan mondják: iszlamofób. Mintha valamiféle elmekórtani eset lenne, akinek ostoba a valóságtól elrugaszkodott tévképzetei vannak. Most megnyugtatom honfitársaimat, hogy iszlamofóbnak lenni Magyarországon nem egy furcsa különc dolog, hanem alapvetően természetes, sőt az a különös, ha valaki nem az. Egy országban, mely vagy fél évezreden keresztül harcolt a muzulmán hódítókkal szemben, egy országban melyet 150 évre megszálltak muzulmánok, egy országban melynek kedvenc könyvében a pokolra küldik az allahakbarozó támadókat, egy ilyen országban az iszlamofóbia teljesen normális.

A menekültválság során többször is, mondhatni rendszeresen megesett, hogy a 'független' média igyekezett egy adott hírt felfuttatni, vagy sulykolni, mint a híres agysebész és mérnök az összes szír híradások. Egységes volt migránsokkal kapcsolatos híreknél a hozzászólások letiltása is.

 Itt éldegélünk a fellelhető társadalmi rendszerek legjobbikában, olyan gazdasági, tudományos és ezekből fakadó katonai fölény birtokában, mely egyedülálló a világon és melyet csak próbálnak utánozni más rendszerek. Azt gondolhatnánk, hogy semmi más dolgunk, mint tenni továbbra is azt amit eddig, a dolgok már nem fognak lényegesen változni, ami működött tegnap, az működni fog holnap is. Mivel a demokrácia is egy fejlődés eredménye, ezért pont nekünk kellene leginkább tisztában lennünk a fejlődés megállíthatatlanságával.

 A déli határnál levő kerítést még el sem kezdték építeni, az ellenzők máris kezdték mondogatni: felesleges, hatástalan, nem old meg semmit. Érdekes hozzáállás, mert én inkább azon lennék kiakadva, ha csak úgy bárki bárhol bejöhetne az országunkba.

Orbán elszólására sokan felkaphatták a fejüket. Ezer éve, vagy még több ideje haladunk nyugat felé. Mióta a magyar államiság létezik, azóta igyekszünk megvalósítani a nyugati jól szervezett, fejlett berendezkedést hazánkban is.