A nyugat nem csak a bölcsek kövének a birtokosa, hanem talán ebből következően az igazság felismerésének a képességével is rendelkezik. Az emberiség többségének nagy ámulatára megtalálják és birtokba veszik az igazságot. Csak ám ez nagy felelősség, hiszen így ők már tudják kinek van igaza, kinek nincs. Tudják ki a bűnös és ki az áldozat. Márpedig, ha van bűnös, akkor azt meg is kell büntetni. Micsoda szerencse, hogy mások megbüntetésének kemény munkáját is a nyakába veszi a nyugat. Ez van, ha valaki az emberiség üdvére akar tenni, annak a kulimunkát is fel kell vállalnia.
Ezek folyománya, hogy akinél az igazság, az bűntelen. Mindig a másik lesz a bűnös. Még fontos dolog kimondani, hogy csak egyetlen osztatlan igazság létezik és ennek birtokosa a nyugat. Minden más igazság hamis, minden más igazságot hirdető bűnös. Hiszen, Allah az egyetlen isten és Mohamed az ő prófétája. Egyszerű, mint az egyszeregy, vagy a hiszekegy.
Azonban a nyugatnak van még egy csodálatos képessége, ami nem más, mint az emberi jogok bányászása és exportálása. Az első módszer szerint az erre kijelöltek képesek arra, hogy a tudatukból újabb, eleddig nem létező jogokat bányásszanak ki. Így szaporítva azokat. Minél több jogot találnak, annál több lesz az embereknek. Meg kell becsülnünk ezeket a fenoméneket! A másik módszer szerint, a Mikulás történetekre, vagy a Kacsamesékre emlékeztető módon, egy gazdag, öreg nagybácsi jön egy távoli kontinensről és a zsákjából osztogatja a jogokat a jogokban szegény népeknek szerte a világon. Hogy azok el ne kótyavetyéljék a drága jogaikat, jogvédő szervezeteket pénzel, amelyek megvédik az emberek jogait... leginkább maguktól az emberektől. Ez az igazi nagylelkűség.
Hogy, hogy nem, a balga világ csak nem képes megérteni, hogy a nyugat részéről az igazság kisajátítása az valójából nem a másoktól való elvétele. Sőt, azt sem akarják elfogadni, hogy a nyugat kedvére büntethessen népeket. A jogokkal kapcsolatban meg az az elgondolásuk, hogy egy társadalmon belül jogokat szaporítani nem lehet. Aki ilyet állít, az hamis próféta, aki inkább magának akarja kisajátítani azokat. A jogokat elosztani lehet esetleg igazságosabban. Az igazságos elosztás alapja meg olyasmi lehetne, hogy ne számítson előnynek se származás, se vallás, se nemi beállítottság. És el kell fogadni, tökéletes szétosztás nincsen, de törekedni lehet rá. A lényeg az lenne, hogy a jogok szétosztása társadalmi konszenzus mellett történjék.
És hogy egy klasszikust idézzek a végére... Az előzmény trilógia második epizódjában Anakin értekezik arról Padménak, hogy az embereknek a vitás kérdésekben meg kell állapodniuk. Padme, mint tapasztalt szenátor emlékezteti, hogy ez nem mindig lehetséges. Mire Anakin felveti, hogy akkor kellene egy döntőbíró. Padme meghökken, hiszen ez úgy hangzik, mint a diktatúra.
Itt azért megjegyezném, hogy Padme volt Naboo királynője, mikor egy agresszív támadás érte a bolygót és hiába kért segítséget a szenátusban, ehelyett egy vizsgálóbizottságot akartak küldeni, mert nem volt egyetértés. Mégsem ért egyet azzal, hogy a választott képviselők kiadják a kezükből a jogokat egy olyan személynek, akinek a szava a legfőbb igazság lenne.
Ez a kulcs, az igazsághoz való jog. Ezt akarják elvenni az igazság önmaguk által felkent birtokosai. Népek jogfosztását az igazság birtoklásának monopóliumával igazolják. Régebben az igaz vallással, majd a technológiai fejlettséggel igazolták a gyarmatosítást, ma meg az ő nagyszerű elveikből fakadó igazság birtoklásával. Azaz, az inga visszaleng és most, hogy a fejlettségbeli előny apadni látszik, megint az eszmére hivatkoznak. Ugyanazok ugyanazt teszik megint.
