Tüntetés Chemnitzben a migránsok által elkövetett gyilkosság után Foto:euractiv.com
A bukás című posztban már szó volt róla, hogy Merkel a választások után sarokba szorult és kénytelen volt a szocialistákkal koalícióra lépni. Ez azt jelentette, hogy mozgástere beszűkült, a migránskrízis kezelése a baloldallal közösködve csakis döcögősen haladhatott. Mivel a szavazók többsége a jobboldalra voksolt, ez a döcögve haladás a biztos népszerűségvesztés felé vezetett. Ennek egyik jele volt, mikor a bajor testvérpárt alaposan megtáncoltatta Merkelt a határok lezárásának ügyében és bizony a drága Angelának nem volt más választása, engednie kellett.
Az előző posztomban elemeztem, hogy a már rettentően elhasználódott nácizás miként fogja az embereket a nácikártya kijátszói ellen fordítani idővel. Most úgy néz ki, a kancellárasszony népszerűségének csökkenésével és a politikai sarokbaszorulása miatt eljött az idő a nácikártya elleni kiállásnak, méghozzá Merkel közvetlen környezetében, a német politika legfelső köreiben. A szikra egy migránsok által elkövetett gyilkosság volt, mely az utolsó csepp volt a szászországi németek migránsokkal kapcsolatos érzelmeinek csordultig megtelt poharában. Mikor elkeseredettségükben és felháborodásukban az utcára vonultak, a semmiből nem tanuló globalista média ismét elővette a náci kártyát. Csakhogy eljött a politikai pillanat, amikor megéri és lehetséges tőkét kovácsolni a hazugság leleplezéséből. Végre!
Angela Merkel nem érezte azt, amit egy hete írtam, ő még hitt a nácikártya erejében és politikai súlyával állt be mögé. Csakhogy az a súly mára édeskevés. Elsőként Szászország tartományi miniszterelnöke, Michael Kretschmer utasította vissza a kancellárasszony szavait. Majd Hans-Georg Maassen, a belügyi titkosszolgálatokért felelős vezető a nácizást kiváltó videó eredetét vonta kétségbe. Természetesen a bajor belügyminiszter, Horst Seehofer is rugott még egyet Merkelbe, kiállva a tüntetők nácizása ellen.
Egy demokráciában ilyet csak akkor mer megtenni politikus, ha masszív támogatottság van mögötte. Magyarul mondva, a német polgároknak a hócipője tele van a migránsokkal, de még inkább a hazug, mindenkit lenácizó sajtóval és a hazug politikusokkal. Amint sikerül Merkel sajtóját leleplezniük, a kancellárasszony mesterkedéseit már nem fogja takargatni semmi, a császárnő immáron meztelenné válik és ezt az utcákon tüntető nép fogja zúgni.
A 888.hu hívta fel a figyelmet arra, hogy Merkelt jobbról támadják és baloldalról támogatják a kérdésben. Ami ugyan az eddigiek után normálisnak számít, de az, hogy Merkel jobboldali vezetőként a baloldalnak kedves módon politizál, nyilatkozik, hoz döntéseket, az az ő politikai beállítottságát kérdőjelezi meg. Merkel árulása elsőként a jobboldali értékek ellen irányult, majd ennek folyományaként, mint a globalista, internacionalista baloldaliság ügynöke, a német nemzet ellen fordult. Nemzet nélkül pedig nincsen demokrácia sem, azaz Merkel a demokrácia ellensége lett. Nem a személye, hanem a tettei, a szavai, a gondolkodásmódja gyengítették meg a német demokráciát. Angela Merkel a néptől elnyert pozícióját a nép akarata ellenében használta fel. Márpedig a nép az maga a démosz, a démosz akarata pedig a demokrácia.
Volt a kancellárasszonynak egy hibás döntése a bevándorlás megindításakor, de már legalább egy évvel ezelőtt a választási kampányban ennek korrigálását ígérte a választóknak. Ehhez képest a bevándorláspárti szocialistákkal kormányoz együtt és a migránsválság kezelése még mindig hátrányt élvez a német polgárok lenácizásával és az ellenük való sajtóhadjárattal szemben. A német nép eddig adott neki türelmet, bizalmat, támogatást. Mostantól ezek eltüntek, megszüntek, elfogytak. Innentől már nincs visszaút, már nem segít a 'merkelezés', a komoly arccal történő semmittevés, a problémák megoldásához már nincs mód megvárni az idő gógyírját, a németek azonnali, hathatós cselekvést akarnak, melyre a kancellárasszony habitusa miatt nem alkalmas.
A hirhedt 'punciliberalizmus' vészhelyzetben megint csődöt mondott. A történelemben már láttunk határozott, erélyes női vezetőket és gyáva, engedékeny férfiakat, tehát nem a nemi identitástól függ a szükséges lépések megtétele. Bár a demokrácia és főleg a liberális demokrácia megengedő rendszer, amikor ennek a védelmére kell kelni, akkor nincsen helye a téves jóindulatnak és elsősorban a demokrácia megvédését, a démosz akaratát kell figyelembe venni.
