A progresszivizmus szépen kimutatja minden gyengeségét, mikor anyatigrisként harcol az abortuszhoz való jogért.
1. Ostobaság/dehumanizálás. Nem akarják megérteni, hogy a magzat egy önálló lény. Tehát nem az anya testének része. Főleg nem, mert genetikailag igazolható módon az egyik fele az apától származik.
2. Jogfosztás. A férfiak jogát csorbítják, mikor egyedüliként kizárólagosan döntenek. Ennél is súlyosabb, hogy a születendő gyermeket is semmibe veszik.
3. Barbárság. Megölni egy potenciális állampolgárt, csak mert nekik úgy tetszik. Sőt, ezt alapvető joggá akarják tenni. Ilyet csak borzalmas emberek akarnak.
4. Maradiság. Amennyiben értenék, mi is az a haladás, akkor éppen ők akarnák betiltani ezt az ősi, kegyetlen eljárást. Régen nem voltak megfelelő eszközök a védekezésre, megelőzésre. Mára azonban a fogantatás sokféleképpen megelőzhető. Az abortuszok arányában minimális az esély, hogy az élet minden óvintézkedés dacára utat törjön magának.
5. Fanatizmus. A fenti meggondolásokat, tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva harcolnak valamiért, ami egyértelműen téves, káros és kegyetlen. Teszik mindezt őrjöngve, tévedéseket szajkózva, vádaskodva.
Még egyértelműbb, ha az eredeti liberalizmus hármas jelszavát próbáljuk a magzatra alkalmazni. Elveszik szabadságát, alsóbbrendűnek tekintik egyenlőség helyett, testvériség helyett ellenségnek tekintik. Az eredeti jelmondat vége is ideillik: vagy halál. Ez marad csak meg a történelmi liberalizmusból az abortusz esetében.