Nemzetek Ligája A liga 3. csoport állása négy mérkőzés után

 Egyelőre a Nemzetek Ligájának olyan nagy respektje nincsen.  Van akiknek savanyú a szőlő és felesleges bolondériának próbálja mutatni a sorozatot, miközben egyértelmű, hogy milyen jó ötlet a csapatoknak központilag leszervezni nagyjából hasonló erősségű ellenfelekkel mérkőzéseket. Nem kell a nemzeti futballszövetségeknek egyenként keresgélni ellenfeleket, ezt központilag megoldja az UEFA. 

 Amiért nekünk ez nagyon jó, az hogy az ottani jó szereplés segíthet kijutni az EB-re, mivel pótselejtezős jogot biztosít. Ez történt előző EB-re való kijutásnál is. Most is jól állunk ahhoz, hogy legalább a pótselejtezős helyünk meglegyen. Másrészt a következő EB sorsolásnál is számít, hogy ha sikerül az itteni eredmények miatt a második kalapba kerülni, mert akkor már csak egy erősebb ellenfél lesz a csoportunkban, tehát a második kijutó hely reálisan elérhető. Ezért volt fontos az angolok elleni mérkőzés, mert ha ott hősiesen, de kikapunk, akkor a négy pontunkkal nagyon nehéz lenne elérni a NL bentmaradást. Tehát ezért harcoltunk és szerencsére egy fényes győzelem jött ebből össze. 

 Ennek a másik fele, hogy a Nemzetek Ligája addig barátságos, amíg az erősebb csapatok egymás között elfocizgatnak, míg az egy-két gyengébbet simán, erőlködés nélkül kiejtik. Azonban amikor borul a papírforma, akkor egyből ideges lesz minden sztár csapatnak szurkoló és jönnek elő a minek kell ez az egész? Mintha nem lennének amúgy barátságos mérkőzések helyettük, amiken szintén ki lehet kapni. Csak ott nincsen egy tabella, ami mutatja, hogy a többi csapat mennyivel jobban szerepel.

 Tehát, mégiscsak számít a Nemzetek Ligája. Ez egy ősi pszichés trükk, amikor a gyárban, vagy a farmon számon tartották egy táblán, hogy ki mennyit teljesített és ebből kerekedett egy csak azért is több birkát nyírok meg, vagy több terméket gyártok le a tulajok legnagyobb örömére. Itt pedig az amúgy ellébecolt barátságos meccseknek adnak némi plusz motivációt. Persze el lehet engedni a dolgot, valamilyen nagyobb cél miatt, de senki sem szeretne egy évig gyengébb csoportban játszani utána. Ebben az esetben biztosak lehetünk, hogy az angolok mindent meg fognak tenni a következő két meccsükön a bentmaradásért , bármennyire is pocsékul állnak, hiszen akár csak egy magyar pontszerzéssel már kiestek.

 Végül a magyar csapatot egyáltalán nem kell lesajnálni, ha nagy erőbedobással játssza a Nemzetek Ligája meccseit, mert egyrészt a foci ne az alibizásról szóljon, másrészt ezzel segítjük az ellenfeleket, hiszen tudják mire számíthatnak, hogy egy motivált válogatott ellen lépnek pályára, ahol valós körülmények között tesztelhetik magukat. Ez számukra egy nagy segítség, meg aztán a sport is valahol erről szól, hogy mindent beleadva küzdjenek a játékosok, még ha csak a presztizsről is van szó. Ez az a dolog, amiért a londoni 6:3 barátságos mérkőzés ellenére is az évszázad mérkőzése lehetett. Vagy gondolhatunk a legutóbbi molineuxi katasztrófára, amit az angol drukkerek, vloggerek meglehetősen nehezen fogadtak, pedig az is "csak" egy Nemzetek Ligája féle barátságos mérkőzés volt! 

  A progresszivizmus szépen kimutatja minden gyengeségét, mikor anyatigrisként harcol az abortuszhoz való jogért.

 1. Ostobaság/dehumanizálás. Nem akarják megérteni, hogy a magzat egy önálló lény. Tehát nem az anya testének része. Főleg nem, mert genetikailag igazolható módon az egyik fele az apától származik.

2. Jogfosztás. A férfiak jogát csorbítják, mikor egyedüliként kizárólagosan döntenek. Ennél is súlyosabb, hogy a születendő gyermeket is semmibe veszik. 

3. Barbárság. Megölni egy potenciális állampolgárt, csak mert nekik úgy tetszik. Sőt, ezt alapvető joggá akarják tenni. Ilyet csak borzalmas emberek akarnak.

4. Maradiság. Amennyiben értenék, mi is az a haladás, akkor éppen ők akarnák betiltani ezt az ősi, kegyetlen eljárást. Régen nem voltak megfelelő eszközök a védekezésre, megelőzésre. Mára azonban a fogantatás sokféleképpen megelőzhető. Az abortuszok arányában minimális az esély, hogy az élet minden óvintézkedés dacára utat törjön magának. 

5. Fanatizmus. A fenti meggondolásokat, tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva harcolnak valamiért, ami egyértelműen téves, káros és kegyetlen. Teszik mindezt őrjöngve, tévedéseket szajkózva, vádaskodva.

 Még egyértelműbb, ha az eredeti liberalizmus hármas jelszavát próbáljuk a magzatra alkalmazni. Elveszik szabadságát, alsóbbrendűnek tekintik egyenlőség helyett, testvériség helyett ellenségnek tekintik. Az eredeti jelmondat vége is ideillik: vagy halál. Ez marad csak meg a történelmi liberalizmusból az abortusz esetében.

  Az EP rátámadt Magyarországra, pedig tudhatnák mi lesz rá a válaszunk. 

  Az EU Parlament ismét kimutatta foga fehérjét. Főleg a baloldal egy középkori haláltáncot idéző módon, a kaszás közeledtével egy őrült csujogatóst adtak elő, amiben az EU minden problémájáért Magyarországot hibáztatták. Évek kemény munkájával mondogatták, hogy a baloldal által elképzelt demokrácia egyre gyengül, majd elkezdték pedzegetni, hogy már meg is szűnt Magyarországon. Most végre hosszas előjáték után jutottak el odáig, hogy kimondják a demokrácia nálunk megszűnt. Mert az, hogy az emberek szavazgatnak az nem demokrácia. Demokrácia az, amit a szélbalos társadalommérnökök az íróasztalnál kifundálnak és amihez a pórnépnek annyi köze van, hogy köteles elfogadnia. Amerika kapcsán már volt róla szó, hogy a mechanizmusokra épülő, felülről vezérelt társadalom az nem demokrácia, hanem technokrácia, hiszen nem a népet, hanem első sorban az elit elképzeléseit veszi figyelembe. Fura egy demokráciaelképzelés az, amiben a démosz másodrendű. 

Gattyán György Fotó: index.hu

 Nyilván mindenkinek van igazsága, miért pont Gattyánnak ne lenne? A pártjának programja a digitalizáció, ami ténylegesen fontos versenyképességet erősítő eszköz. Nem csak a gazdaságnak, hanem a társadalomnak is fontos, hogy milyen kapcsolat van a megválasztott hatalom és ő közötte. Ehhez a közösségi média tökéletes eszköz, de nem hagyatkozhatunk az amerikai platformokra.

 A nyugati hun birodalom

 Mintha már lett volna arról szó, hogy Orbán Putyin pincsijeként irányítja az orosz elnököt, aki így a saját pincsijének a bábja. Ez az, amit sokan kinevetnek, pedig így értelmezve már egyből összeáll a kép. Mert mi is történik éppen? Az oroszok Ukrajna ellen harcolnak és Magyarországról az ukránok nem kapnak segítséget. Mintegy harapófogóba kerültek és a végén Kárpátalja visszatérhet.

 Nézzük csak mi történik a cseheknél! Babis, aki gyakorlatilag Orbán elméjével van irányítva, ha visszaszerzi a hatalmat, akkor a Felvidék kerül két tűz közé. Itt már egyértelmű a mintázat, de van ez még tovább is. Szlovénia tudvalevőleg a Fidesz egyik bábországa, melyet ugyan most egy szivárványkoalíció irányít, de ezek nem szoktak hosszú életűek lenni és ott van Szerbia, melynek elnöke Orbán puszipajtása. Itt is az történik, hogy a horvátok két tűz közé kerülnek.

 De van ennél durvább is még. Ott van Románia, melyet gyakorlatilag az orbáni polip szinte teljesen körbevett. Keletről az oroszok, nyugatról a szerbek, a Fekete tengeren keresztül a törökök fenyegetik. Tehát Orbán a geográfiai sakktáblán elképesztően ügyesen játszik.  Az említetteken kívül hamarosan az olaszok is partnerek lesznek, ahogyan a bajor kapcsolatokra is lehet számítani.

 Mondhatni Orbán birodalma Attiláéval vetekszik. Nem véletlenül érzékeli az USA a fenyegetést és próbálja akadályozni Orbánt. Hiszen a hun birodalomnak volt egy távolkeleti része is, újabb véletlenek a kiváló mongol és kínai kapcsolatok. Meg azért a heftalita hunokról se feledkezzünk meg, nyilván nem a sors szeszéje, hogy Indiával is jóban vagyunk. Ez barátaim, ami itt kirajzolódik, a világ leghatalmasabb birodalma. Julius Ceasar, Nagy Sándor, Dzsingisz kán, Mohamed stb. csak ügyetlen epigonok ehhez mérve. Amit Attila 2500 éve nem fejezett be Catalaunia mezején, azaz a szászok és frankok legyőzését, annak most jött el az ideje. 

A keleti hun birodalom

Tajvan üdvözli Nancy Pelosit. Kína határozottan nem örül. Fotó: Reuters

 Aki esetleg abban a hiszemben lett volna eddig, hogy az ukrajnai háború csak egy lokális ellentét, és nem vette figyelembe, hogy az USA és csatlósai soha nem látott mértékű gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, kulturális támadást hajtanak végre Oroszország ellen, mely kihat az egész világra, annak talán a kínaiakkal való amerikai kakaskodás felnyitja a szemét. Tajvan a kommunista Kína megalakulása óta a pártvezetés célkeresztjében van, mióta a polgárháború után vesztes Kuomintang odamenekült. Soha nem ismerték el függetlenként, mindig is saját területként tekintettek rá. Ide látogatott el az amerikaiak képviselőházi elnöke hivatalosan, ami még a vártnál is jobban felbőszítette Kínát. Feltehetőleg ez is volt a cél, hiszen amíg Kína Tajvannal foglalkozik, addig sem segítenek az oroszoknak.

Orbán Tusványoson Fotó: 444.hu

 Ezek Angela Merkel szavai. Ezt magyarázta Orbán, hogy miért nem működik. Sajnos nincsen rá kifejezés, hogy itt mik keverednek, vagy miknek nem kellene keveredniük. A kultúra nem jó, mert a művészeti ágak sokszínűsége az jöhet. A népek sem az igazi, mert abból vannak hasonlóak, amik akár keveredhetnek is, mert hasonlóak.

Azt gondolnánk, hogy nyüzsögnek a jóféle epikus üstdobos rézfúvós dobhártyaszagattó, lelkesítő szerzemények, hiszen megannyi nagyivű kalandfilm készült az évtizedek során.  aztán mégsem. :(  Azért a listát bőven sikerült megtöltenem.

 Az amerikaiak megpróbálták a lehetetlent. Egy béna, vonakodó Európával és a rettegő távol-keleti szövetségesekkel sakkban tartani Oroszországot és Kínát, miközben a semleges országokat leválasztják róluk. Elméletben akár működhetne is, de amilyen vezetéssel, értsd háttérhatalommal rendelkezik ma az USA, úgy néz ki, hogy inkább csak ártanak maguknak a próbálkozással. Ha nem csinálnának semmit, akkor még vagy húsz évig erős pozíciókkal rendelkeztek volna. Így meg, hogy kockáztattak, még a semlegesek is kezdik semmibe venni őket.

 Elkezdődött a felelősség tologatása az ukránok és az amerikaiak között, ki miatt lett benézve. Ami tök felesleges, mert mindenki rosszul döntött. A lehetőségek közül az oroszoknak ez a háború csak annál volt jobb, mint hogy az amerikaiak közvetlenül Moszkvát fenyegessék ukrajnai hídfőbázisról. Az ukránoknál is érthetetlen mire számítottak? Talán azt gondolták, hogy ha az oroszokat megállítják Kijevnél, akkor szépen visszavonulnak téli álomra? Ez még annál is gyengébb, mint az orosz elképzelés Zelinszkij elmozdításáról meg az ukrajnai nácivadászatról. Az amerikaiak meg komolyan gondolták, hogy gazdaságilag jelentéktelenné teszik Oroszországot? Mindenki nagyot koppant.