Kivonulás Afganisztánból Foto:Reuters

 A Talibán a NATO csapatok kivonulása után elfoglalja Afganisztánt. Lepődik meg, siránkozik a progresszív média.  Miközben az egész világon ők az egyetlenek akik eljátsszák, hogy nem tudták ezt pontosan előre. Ilyen rövid lenne a memóriájuk? Hiszen a tálibokat még a CIA fegyverezte fel a Stinger rakétákkal a szovjetek ellen... De az Iszlám Állam iraki győzelme sem maradt meg az amerikai fejekben? 

 Ázsiában rengeteg híres ország van, mint India, Kína, Tájföld, Fülöp-Szigetek, Korea stb. Mégis kínaiul annyit tudunk, hogy kung-fu és Saolin, indiaiul annyit, hogy guru, talán koreaiul, hogy hvarang. Azt ennyi. Ez szinte a kevesebbnél is kevesebb. Főleg, ha végigvesszük, mennyi mindent tudunk japánul. Ennek egyik oka nyilván, hogy az egzotikus keleti helyek közül Japán zárkózott fel a nyugathoz elsőként. Másrészt, ki tudták hangsúlyozni egyediségüket. 

 De nézzük is japán szókincsünket, amivel nyilván nem fogunk tudni ismerkedni az Ikebukuro metróállomáson!

 Sajnos a legtöbb képen a keleti hunokat valamiféle protomongol előembernek ábrázolják, ez az egyik kivétel. Külön bónusz jár a tollas süvegért és a kacagányért az alkotónak.

 A Fudan egyetem ugyan az egyik kivételesen jó dolog lenne Kínától, de a magyar társadalom elsöprő többséggel utasítja el. Ennek oka a nagyon erős bizalmatlanság Kínával szemben. Itt jön elő a társadalmak tudatalatti kollektív emlékezetének teóriája a részemről. Mert ez a bizalmatlanság nem lehet ilyen szintű csak a globalista sajtó révén, vagy a Mao féle kínai kommunizmus emlékezetéből. Ez az elutasítottság annál jóval masszívabb. 

Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc Fotó:MTI

 A magyar szavazópolgárok kedvenc gyűlölt ellensége, Gyurcsány Ferenc a Kártyavár című sorozatot adja elő, mikor a maga győzelme után az asszonypajtást küldi csatasorba. A mesterterv, hogy a Jakab Péter és Karácsony Gergely között megosztott ellenzéki szavazókat, a kormányfői indulásért vívott versenyben Dobrev Klára visszalépésével irányítaná a számára kedvezőbb jelölthöz. Ez a neki kedvező személy természetesen legyen magas, mint Gyurcsány, szemüveges, mint Gyurcsány és egyértelműen baloldali, mint Gyurcsány és a neve legyen Gyurcsány Karácsony Gergely!

Tüntetés a gyermekvédelmi törvény ellen Fotó: hvg.hu

 A hazai LMBTQ közösség, de leginkább a homoszexuálisok egy ügyesen felállított csapdában vergődnek, amit nem Orbán Viktor állított, hanem a nyugati társadalmakat már elfoglaló progresszív neomarxista társadalommérnökök, akik tollal ceruzával tervezik a legújabb baloldali társadalmi kísérletet az alanyok akarata ellenére.

A rózsaszínbe öltözött sárgák már a téren vannak

  Valamikor 30 éve csúszott el a dolog. Amikor Japán már a csúcson volt, Korea jött fel és őt kissé megelőzve a kistigrisek már a karmaikat élesítették. Aztán 25 éve megtörtént Hongkong átadása, amit egy elképesztően nagy hibának tartottam. Alapelv, területet magunktól át nem adunk. Ki kellett volna kényszeríteni, vagy megvásárolni az újabb 99 éves bérleti jogot. Akkor még Kína egy elmaradott ország volt, a NATO erők felvonulása, politikai nyomásgyakorlás megmentette volna a területet.

Az EP ülésterme Strasbourgban. Fotó: Diliff

 Manfred Weber, egy gyengébb értelmű középső csoportos óvodás mentalitásával rendelkező, valóban a kiszuperált politikusok megőrzőjeként működő Európai Parlamentbe (EP) való képviselő, élete legnagyobb hibáját ünnepelte győzelemként, amikor kiszorította a EP Néppártból a Fidesz képviselőit. Nehéz elhinni, hogy tényleg elhitte, ezzel elintézte Orbánt.

 A pedofilellenes törvény itthon a szokásos visszhangot váltotta ki és pár napon belül néhány tüntetés után leült volna háttérzajnak. Csakhogy a nyugati propagandagyár beindult és megmutatta Európa nyugati felének csúf igazságát. Figyelemmel kísérhettük, amint az ottani rettentően sokszínű sajtó egységesen hamis híreket közöl Magyarországról. Majd a nyugati politika eljátssza, hogy súlyos igazságtalanság történt az LMBTQ közösséggel és a nemlétező sérelem ellen egységesen elkezdenek harcolni. Sikerül így teljesen meggyőzni és felhergelni a nyugati lakosságot és akik mint politikai aktivisták kezdenek el munkálkodni.

 Az első  EB meccsünkön a portugáloktól szerencsétlen késői gólokkal kaptunk ki és azt gondolta a nemzetközi közvélemény, hogy a magyarokban ennyi volt, kipukkadtak, bár hősiesen harcoltak. Erre a következő meccsen vezetést szereztünk a világbajnok franciák ellen, akik jóval nagyobb bajban voltak, mint gondolják sokan. Nekik mindenképpen kellett a pont, hogy a következő fordulóban ne kelljen élethalálharcot vívniuk a portugálokkal a továbbjutásért. Viszont kitámadni sem nagyon mertek, mert egy sima kényszerítőből a balbekk begyalogolt a kapujukig és be is lőtte azt, azaz, ez nem a Moratával felálló spanyol csapat, akiktől nincs veszélyben a kapujuk. Viszont a szervezett védekezés és kiváló kapusunk alaposan megnehezítette a dolgukat. Voltak percek, amikor láthatóan reménytelennek érezték a feladatot. Persze megvoltak a helyzeteik, kapufájuk, de az egyenlítéshez megint Willi Orbán kellett, pont az egyik legjobb játékosunk, aki hasonlóan balszerencsés módon a portugálok első góljában is benne volt.

 A döntetlen egy jogos eredmény és jogos győzelemként ünnepelni. Vannak csapatok, melyek a végső győzelemért mentek, vannak akik számára a csoportból való továbbjutás a cél. A magyar csapatot úgy árazták be, hogy még Észak-Macedóniának is nagyobb esélyt adtak a fogadóirodák. Ők már ki is estek nulla ponttal, míg nekünk a világszerte 'halálcsoportnak' nevezett F csoportban sikerült pontot szereznünk. Az utolsó fordulóban is még a saját kezünkben van a sorsunk. Tehát jóval felülteljesítettük a nemzetközi elvárásokat.

 Persze minket inkább a saját elvárásaink érdekeltek, de ezeknek is tökéletesen megfeleltek a fiúk. Legyen szervezett a csapat játéka, hajtsanak végig és játszanak szívvel-lélekkel. Ezt vártuk mi és ezzel vívták ki a focirajongók elismerését világszerte. A legnagyobb elismerés mégiscsak az, hogy most már a szakértők sem veszik tuti egyesre a németek győzelmét az utolsó fordulóban. Meg aztán a nemzeti szurkolókat leszámítva mégiscsak jobb egy ilyen két mérkőzés, ahol minden csapatnak van esélye a továbbjutásra  és csak a franciák állnak biztos továbbjutóént a négy pontjukkal. Esetleg ők tudnak taktikázni, hogy elkerüljék az angolokat, de a biztos számukra is az, ha nyernek. 

 A németek ellen kevés az esély a továbbjutásra, hacsak nem rukkolnak elő egy Korea elleni enervált játékkal, mint amivel kiestek a legutóbbi VB csoportköréből, vagy teljesen lefoglalja őket a genderháború. Feltehetőleg igencsak motiváltak lesznek a szövetségi kapitányuk utolsó tornáján, szóval lesz lehetőségünk megmutatni a tudásunkat ellenük. Még ha kapunk 3-4 gólt, az sem rontja le a teljesítményt, mert a becsületgólt, sőt a becsületpontot már megszereztük. Az is látszik, hogy a legtöbb csoportból komoly esélyünk lett volna a továbbjutásra a mutatott játékunkkal.

 A cancel culture alapja a nyugati morális felsőbbrendűség lenne. De csak lenne, mert nekünk keletibbeknek elegendő az elmúlt évszázadra visszatekinteni, hogy lássuk, ez mennyire nem igaz. Sajnos Orbán Viktor részben megelőzött a portugál lapnak adott interjúban, pedig már egy hete terveztem ezt a posztot megírni. Szerencsére az ötből csak kettőt említett és ugyan volt már ilyesmiről szó a blogon, jobb összefoglalni egy posztban.