A magyar szavazópolgárok kedvenc gyűlölt ellensége, Gyurcsány Ferenc a Kártyavár című sorozatot adja elő, mikor a maga győzelme után az asszonypajtást küldi csatasorba. A mesterterv, hogy a Jakab Péter és Karácsony Gergely között megosztott ellenzéki szavazókat, a kormányfői indulásért vívott versenyben Dobrev Klára visszalépésével irányítaná a számára kedvezőbb jelölthöz. Ez a neki kedvező személy természetesen legyen magas, mint Gyurcsány, szemüveges, mint Gyurcsány és egyértelműen baloldali, mint Gyurcsány és a neve legyen Gyurcsány Karácsony Gergely!
Tüntetés a gyermekvédelmi törvény ellen Fotó: hvg.hu
A hazai LMBTQ közösség, de leginkább a homoszexuálisok egy ügyesen felállított csapdában vergődnek, amit nem Orbán Viktor állított, hanem a nyugati társadalmakat már elfoglaló progresszív neomarxista társadalommérnökök, akik tollal ceruzával tervezik a legújabb baloldali társadalmi kísérletet az alanyok akarata ellenére.
Valamikor 30 éve csúszott el a dolog. Amikor Japán már a csúcson volt, Korea jött fel és őt kissé megelőzve a kistigrisek már a karmaikat élesítették. Aztán 25 éve megtörtént Hongkong átadása, amit egy elképesztően nagy hibának tartottam. Alapelv, területet magunktól át nem adunk. Ki kellett volna kényszeríteni, vagy megvásárolni az újabb 99 éves bérleti jogot. Akkor még Kína egy elmaradott ország volt, a NATO erők felvonulása, politikai nyomásgyakorlás megmentette volna a területet.
Manfred Weber, egy gyengébb értelmű középső csoportos óvodás mentalitásával rendelkező, valóban a kiszuperált politikusok megőrzőjeként működő Európai Parlamentbe (EP) való képviselő, élete legnagyobb hibáját ünnepelte győzelemként, amikor kiszorította a EP Néppártból a Fidesz képviselőit. Nehéz elhinni, hogy tényleg elhitte, ezzel elintézte Orbánt.
A pedofilellenes törvény itthon a szokásos visszhangot váltotta ki és pár napon belül néhány tüntetés után leült volna háttérzajnak. Csakhogy a nyugati propagandagyár beindult és megmutatta Európa nyugati felének csúf igazságát. Figyelemmel kísérhettük, amint az ottani rettentően sokszínű sajtó egységesen hamis híreket közöl Magyarországról. Majd a nyugati politika eljátssza, hogy súlyos igazságtalanság történt az LMBTQ közösséggel és a nemlétező sérelem ellen egységesen elkezdenek harcolni. Sikerül így teljesen meggyőzni és felhergelni a nyugati lakosságot és akik mint politikai aktivisták kezdenek el munkálkodni.
Az első EB meccsünkön a portugáloktól szerencsétlen késői gólokkal kaptunk ki és azt gondolta a nemzetközi közvélemény, hogy a magyarokban ennyi volt, kipukkadtak, bár hősiesen harcoltak. Erre a következő meccsen vezetést szereztünk a világbajnok franciák ellen, akik jóval nagyobb bajban voltak, mint gondolják sokan. Nekik mindenképpen kellett a pont, hogy a következő fordulóban ne kelljen élethalálharcot vívniuk a portugálokkal a továbbjutásért. Viszont kitámadni sem nagyon mertek, mert egy sima kényszerítőből a balbekk begyalogolt a kapujukig és be is lőtte azt, azaz, ez nem a Moratával felálló spanyol csapat, akiktől nincs veszélyben a kapujuk. Viszont a szervezett védekezés és kiváló kapusunk alaposan megnehezítette a dolgukat. Voltak percek, amikor láthatóan reménytelennek érezték a feladatot. Persze megvoltak a helyzeteik, kapufájuk, de az egyenlítéshez megint Willi Orbán kellett, pont az egyik legjobb játékosunk, aki hasonlóan balszerencsés módon a portugálok első góljában is benne volt.
A döntetlen egy jogos eredmény és jogos győzelemként ünnepelni. Vannak csapatok, melyek a végső győzelemért mentek, vannak akik számára a csoportból való továbbjutás a cél. A magyar csapatot úgy árazták be, hogy még Észak-Macedóniának is nagyobb esélyt adtak a fogadóirodák. Ők már ki is estek nulla ponttal, míg nekünk a világszerte 'halálcsoportnak' nevezett F csoportban sikerült pontot szereznünk. Az utolsó fordulóban is még a saját kezünkben van a sorsunk. Tehát jóval felülteljesítettük a nemzetközi elvárásokat.
Persze minket inkább a saját elvárásaink érdekeltek, de ezeknek is tökéletesen megfeleltek a fiúk. Legyen szervezett a csapat játéka, hajtsanak végig és játszanak szívvel-lélekkel. Ezt vártuk mi és ezzel vívták ki a focirajongók elismerését világszerte. A legnagyobb elismerés mégiscsak az, hogy most már a szakértők sem veszik tuti egyesre a németek győzelmét az utolsó fordulóban. Meg aztán a nemzeti szurkolókat leszámítva mégiscsak jobb egy ilyen két mérkőzés, ahol minden csapatnak van esélye a továbbjutásra és csak a franciák állnak biztos továbbjutóént a négy pontjukkal. Esetleg ők tudnak taktikázni, hogy elkerüljék az angolokat, de a biztos számukra is az, ha nyernek.
A németek ellen kevés az esély a továbbjutásra, hacsak nem rukkolnak elő egy Korea elleni enervált játékkal, mint amivel kiestek a legutóbbi VB csoportköréből, vagy teljesen lefoglalja őket a genderháború. Feltehetőleg igencsak motiváltak lesznek a szövetségi kapitányuk utolsó tornáján, szóval lesz lehetőségünk megmutatni a tudásunkat ellenük. Még ha kapunk 3-4 gólt, az sem rontja le a teljesítményt, mert a becsületgólt, sőt a becsületpontot már megszereztük. Az is látszik, hogy a legtöbb csoportból komoly esélyünk lett volna a továbbjutásra a mutatott játékunkkal.
A cancel culture alapja a nyugati morális felsőbbrendűség lenne. De csak lenne, mert nekünk keletibbeknek elegendő az elmúlt évszázadra visszatekinteni, hogy lássuk, ez mennyire nem igaz. Sajnos Orbán Viktor részben megelőzött a portugál lapnak adott interjúban, pedig már egy hete terveztem ezt a posztot megírni. Szerencsére az ötből csak kettőt említett és ugyan volt már ilyesmiről szó a blogon, jobb összefoglalni egy posztban.
Kolumbusz szobra nyilván ellenség, hiszen ha nem fedezi fel Amerikát, akkor ma nem nyomnák el ott a feketéket :D
A magyar-ír barátságos mérkőzés előtti pillanatokban az írek féltérdre ereszkedtek amit a nézők pfujolással jutalmaztak. Az okát az írek nem értik, nem is akarják megérteni és hisznek a szellemi, erkölcsi fölényükben.
Az erkölcsi fölény megsemmisült az újkori rabszolgatartással. Szellemi fölény meg nem is volt. Ezt tévesen gazdasági fölénnyel keverik, amely az Atlanti kereskedelmi útvonalból származik leginkább.
Sanghaj látképe. Onnan nézve Budapest egy kedves kisváros.
A hazai baloldal úgy érzi megtalálta a könnyű ellenfelet és igyekszik minél nagyobbakat rúgni Kínába. Talán úgy gondolják, hogy a jobboldali kormány által éppen feltápolt hadseregünk, pont pariban van a világ legnagyobb szárazföldi haderejével, amely mellesleg atomfegyverekkel is rendelkezik. Esetleg arra gondolnak, a távolkelet távol van. Azonban a mostanra globalizálódott világban ez már nem igaz. Kína itt van rajtunk, itt van a zsebünkben, a lakásunkban, hiszen szinte minden termékben része van. Nem mondhatjuk, hogy pfuj Kína megvagyunk nélküled.
A hazai baloldal végre elemében érezheti magát, rombol. Látszik, mennyire felszabadultan, örömmel próbálnak megakadályozni valamit. Most éppen egy világszinten is jelentős egyetem budapesti megtelepülését.
Csakhogy ezzel nem fogunk előrébb jutni. Karácsonyék a saját alkalmatlanságukat próbálják leplezni, miközben éppen hogy bebizonyítják.
A baloldal által demagógiának nevezett népbutítás egyértelmű példájaként kötnek bele mindenbe. Sokba kerül, magas lesz a tandíj, hatalmas fizetéseket kapnak a professzorok, tönkre teszik a magyar egyetemeket, nem is fog oda magyar járni, marxizmust fognak oktatni, a Kínai Kommunista Párt tulajdonában lesz stb.
Az ellentmondások csak még jobban segítik a kommunikációt, így mindenki megtalálhatja a maga kedvenc ellenérvét.
Amit viszont elhallgat a baloldal, az a csekélység, miképpen is óhajtanak ők maguk Budapestre hozni egy csúcsegyetemet?
