Ez egy szokásos poszt lesz, ami azzal foglalkozik, miért utálja a belvárosi értelmiségi a demokráciát. A fenti mém szinte pontosan bemutatja, mi a gond a liberális értelmiséggel. Annyi tisztelet nem szorul beléjük önmagukkal szemben, hogy objektíven kezdjék el kielemezni a harmadik kétharmad miértjét. Ehelyett agyalágyult elképzeléseket szajkóznak. Ráadásként ezek még csak nem is a saját gondolataik, hanem a globalista sajtó agymosásának az eredménye. Pontosan ugyanazokat szidják, akiket a média ellenségképnek állított eléjük.

Örömhír Soros György véleményblogján: 

Látszik az alagút vége a szeptember óta tartó svéd kormányalakítási válságban

 Néhány hónapja még láttam pozitívumokat Svédországban, hiszen a választásokon 40% szavazott a jobboldali centrum pártokra és 20% pedig a 'szélsőjobbra'. Ez masszív jobbratolódást jelent, aminek egy normális demokráciában a kormányzásban is meg kellene jelennie. Azért van a feltételes mód, mert már láthattuk Németországban egy évtizedig vezette az állítólag jobbközép kancellársaaszony a szavazókat, míg végre a betelepítési válsággal egyértelművé vált, hogy baloldali programot hajt végre.

Észtári Lecsófesztivál foto:blikk.hu

 Hogy hányszor hallottuk az elmúlt években, az "ezek lopnak" szöveget, megszámolni is reménytelen volna. Bezzeg a tisztakezű Fletóról ilyeneket nem hallani, mégis földbeállt a gazdaság az ő idejében. Nem szokásom a konteók terjesztése, vagy elemzése, de most a globalista oldal kedvéért kivételt teszek.

Hadházy és Szél kidobása az MTVA székházból. forrás:index.hu

 Macron elnök hatalmas pofont kapott a francia nemzettől, mellette már tényleg csak a globalizmusból hasznot húzó kevesek és az agymosottak maradtak. Történt mindez azután, hogy Merkel kancellárasszony a bukást elkerülendő, előremenekülve belengette a visszavonulását. Persze nem vennék rá mérget, hogy ez így is lesz, és nagyon is lehetséges, hogy a körülmények hatására esetleg mégiscsak indul a legközelebbi választásokon. Abban viszont biztos vagyok, hogy megtesz mindent ezen 'körülmények' megteremtéséért és addig is bőszen tolja a globalizmus szekerét az európai polgárok minden ellenkezésének dacára.

A netadó elleni tüntetés Foto: origo.hu

 Az elmúlt évek legnagyobb kormányellenes tüntetései a netadó elleni megmozdulások voltak. Ennek okait sokan nem értik. Hiszen a netadó nem volt egy hatalmas összeg és az emiatt ténylegesen károsultak pedig nem az az utcára vonulós aktív fajta. Mégis háromszor annyian mentek az utcára, mint a "rabszolgatörvény" ellen.

 Volt már egy népszerű könyv, film a Da Vinci kód címmel, amiben Jézus életét próbálták meg új szempontból bemutatni, meg ezen felbuzdulva kiadtak egy könyvet a Biblia kódja címmel, ahol az eredeti Biblia betűit mátrixban elrendezve olvastak ki amőba stílusban mindenféle aktuális dolgot. Az elsőt érdekes felvetésnek, a másodikat egyszerű ostobaságnak tartom, úgyhogy ebben a posztban nem is ilyesmikről lesz szó. Tehát ami most következik, az nem fantázia, vagy önkényes olvasata a Koránnak. Mármint azon kívül, hogy egy könyvből mindenki azt olvas ki, amit akar. Csakhogy a Koránból a muzulmánok döntő része olvassa ki ugyanazt.

Fotó: merce.hu

 Aki átlagosan követi a politikai eseményeket, az nagyjából annyit tud, hogy a Parlamentben botrányos körülmények között megszavaztak törvényeket a bírósággal és a túlórával kapcsolatban. Ezután örjöngő tömeg lepte el a Kossuth teret. A bírósági törvény az átlagembert nem fogja túlságosan érdekelni, úgyhogy azzal nem is foglalkozm a továbbiakban. A túlóra azonban a hétköznapi élet velejárója, az már egy húsbavágó téma.

Vlagyimir Putyin, Rodrigo Duterte, Recep Tayyip Erdogan, Orbán Viktor az Economist európai kiadásának címlapján

 Közismert tény, hogy azok a személyek, akik a nagy szabadságban és demokráciában a pénzügyi elit, avagy az őket képviselő politikusok eszméit, tevékenységét kritizálja, arra össztűz irányul. A már unalomig ismételgetett listáról előkerül minden tétel, kezdve a nácizástól, folytatva az antiszemitázással, egészen a homofóbiáig bezárólag. A tévékben, újságokban, az interneten komoly kampány kezdődik, melyben igyekeznek mindenkit meggyőzni, hogy az a bizonyos illető miért is rettentően káros, buta, gonosz stb.

 Egy normális ember ilyenkor, egy ennyire hatalmas gépezet támadásával szemben meghátrál és rosszabb esetben esetleg még elnézést is kér, amiért létezni merészel, de feltehetőleg a továbbiakban már inkább csendben marad. Sejthető, hogy a sok médiamunkás, megmondó ember és leginkább az őket pénzelők célja éppen ez. Elhallgattatni a kritikus hangokat. Lehetséges ez sikerül is nekik egy ideig. De attól még tömegek fognak magukban, csendben kritikusak maradni velük szemben.

 Az elmúlt hónapok eseményei, élükön a Sargentini jelentés elfogadásával, egyértelműen az EP választások kampányának tekinthetőek. Miután Angela Merkeltől a saját pártja és frakciója is egyre élesebben kezd elhatárolódni és emiatt bejelentette saját jövőbeni visszavonulását a ciklusa végétől, immáron nem fogják vissza az olyan demokratikus léhaságok, mint a szavazóknak való megfelelés, most már szabadon, kötöttségek nélkül teheti azt amit akar.

 Alamuszi nyuszi nagyot ugrik, tartja a mondás és Angela Merkel ennek tökéletesen megfelel. Mindenki a nyugodt megfontoltság szobrának gondolta, pedig!