Nagy Imre a bíróság előtt mondja beszédét az utolsó szó jogán a halálos ítélet kihirdetése után

  Az '56-os forradalom kapcsán Nagy Imréről írok. Ő, mint a Rákosi rendszer egyik befolyásos politikusa, pártembere, hívő kommunista, a padláslesöprések irányítója, sőt egy vad konteo szerint az orosz cári család kivégzésének tevékeny résztvevője is volt. Minden adott tehát, hogy a neve a magyar történelem szemétdombján végezze, mondjuk Gerő Ernőé mellett.

 Soros Györgyről a köztudatban, az általa pénzelt, vagy vele egy oldalon álló média jóvoltából a demokrácia nagy elkötelezettjének a képe alakult ki. Azonban, ha jobban megnézzük mennyire sikeres a demokráciaépítésben, akkor azt látjuk, hogy a legismertebb próbálkozásai Egyiptomban és Ukrajnában is balul sültek el. Ebből kissé túlzóan le lehet vonni azt a következtetést, hogy Soros György nem ért a demokrácia kiépítéséhez. Talán azért nem jó benne, mert ő maga nem is demokrata. Hiszen egy olyen nagy demokratának, mint amilyen állítólag Soros György, a demokrácia minden csínját-bínját kennie-vágnia kellene, de mivel ez mégsem így van, ezért valószínűsíthető, hogy nem ért hozzá.

 Pár hónapja volt egy film, mely a liberális kritikusok nemtettszését váltotta ki, mégpedig a Garry Oldman főszereplésével készült és Winston Churchill történelmet meghatározó döntéseit mutatja be két híres beszéde közötti rövid időben. Az ellenérzés oka talán az a szerencsétlen párhuzam, a brexitelő britek és Európa, valamint a náci Európa és az ellenálló britek között lenne. Azonban van más taulság a történetben.

 Magyarország és a kisantant haderejének nagysága az 1920-as évek elején. Forrás:wikipedia

 Jött a hír, hogy a szlovákok amerikai vadászgépeket vesznek, mégpedig annyira új technikával, hogy azt éppen még fejlesztik a jenkik. Ráadásként éppen annyit vesznek belőle, amennyi Grippennel rendelkezünk. De minek? Minek Szlovákiának még a mi túl sok, vagy túl kevés légierőnknél minőségileg jobb légiflotta, ha az országuk lakossága jóval kevesebb a mienknél, de még a gazdasága is kisebb? Arányaiban nézve olyan, mintha legalább 18-20 Grippenünk lenne.

 Nemrégiben írtam a NER hazai győzelméről, úgyhogy a globalista oldal már csak idegenek segítségében bízakodhatott. A Sargentini jelentés elfogadása és annak nagy győzelemként való felvezetése a fősodratú médiában meghozta a hazai internacionalisták számára reményt, hogy sarokba szoríthatják Orbánt és Magyarországot az EU vezetői. Ez a remény két nap múlva elhalt.

 A Sargentini jelentés elfogadásának van jónéhány olvasata, mint hogy az EU választási kampány része, vagy a feltehetően hamarosan megbukó elit kicsinyes bosszúja. Most megpróbálom egy másik oldalról is megmutatni.

 A minap volt olvasható egy svéd malmői egyetemi tanárral készített interjú a 444.hu-n. Ennek a tartalma még a fehérlistás kommentszekciót is kiakasztotta. Nagyjából arról van szó, hogy a svédek lassan, de biztosan kisebbségbe kerülnek saját hazájukban, miközben a migránsok nem veszik át a hagyományos svéd életformát és értékeket. Ez nagyjából annak beismerése, hogy az a társadalom és kultúra, amit eddig Svédországnak gondoltunk, az el fog tünni és a helyét a bűnözés és az erőszak fogja átvenni.

Francis Fukuyama

 A 444.hu volt szíves megosztani velünk Fukuyama úr újabb látomásait. Ő a világvége megjóslásával tett szert világhírnévre, hogy aztán még véletlenül se az elképzelései szerint alakuljanak az események. :) Ez persze a jóslásszakma velejárója.

Fotó:consilium.europa.eu

 A nyugat politikai elitje válságban van. Egymás után jönnek az újabb kihívók, akik megkérdőjelezik a centrum politikáját és egyre nagyobb a támogatottságuk.

Tüntetés Chemnitzben a migránsok által elkövetett gyilkosság után Foto:euractiv.com

 A bukás című posztban már szó volt róla, hogy Merkel a választások után sarokba szorult és kénytelen volt a szocialistákkal koalícióra lépni. Ez azt jelentette, hogy mozgástere beszűkült, a migránskrízis kezelése a baloldallal közösködve csakis döcögősen haladhatott. Mivel a szavazók többsége a jobboldalra voksolt, ez a döcögve haladás a biztos népszerűségvesztés felé vezetett. Ennek egyik jele volt, mikor a bajor testvérpárt alaposan megtáncoltatta Merkelt a határok lezárásának ügyében és bizony a drága Angelának nem volt más választása, engednie kellett.