
Vlagyimir Putyin, Rodrigo Duterte, Recep Tayyip Erdogan, Orbán Viktor az Economist európai kiadásának címlapján
Közismert tény, hogy azok a személyek, akik a nagy szabadságban és demokráciában a pénzügyi elit, avagy az őket képviselő politikusok eszméit, tevékenységét kritizálja, arra össztűz irányul. A már unalomig ismételgetett listáról előkerül minden tétel, kezdve a nácizástól, folytatva az antiszemitázással, egészen a homofóbiáig bezárólag. A tévékben, újságokban, az interneten komoly kampány kezdődik, melyben igyekeznek mindenkit meggyőzni, hogy az a bizonyos illető miért is rettentően káros, buta, gonosz stb.
Egy normális ember ilyenkor, egy ennyire hatalmas gépezet támadásával szemben meghátrál és rosszabb esetben esetleg még elnézést is kér, amiért létezni merészel, de feltehetőleg a továbbiakban már inkább csendben marad. Sejthető, hogy a sok médiamunkás, megmondó ember és leginkább az őket pénzelők célja éppen ez. Elhallgattatni a kritikus hangokat. Lehetséges ez sikerül is nekik egy ideig. De attól még tömegek fognak magukban, csendben kritikusak maradni velük szemben.