Ez most erősen elfogult személyes poszt. Az M.I. szerint az ilyen elemzéseket inkább szakértőkre kellene bízni...
Európa gazdasági háborúban áll. Nyilván az Egyesült Államokkal. Mégsem közvetlenül tőlük kapja a kontinens a csapásokat, hanem az EU vezetőségétől. Az orosz energia volt az európai gazdaság alapja. Erről csak akkor lehet lemondani, ha fegyvert szorítanak a homlokunkhoz. A következő őrület lett volna a kínai kapcsolatok felmondása. Miért is? Hiszen nincsen rá indok. Nem tudták konkrétan bizonyítani Kína támogatását Oroszország felé. Bár nyilván van. De lehet ez csak egy csali volt, mert imhol az újabb agymenés, hogy Európa szankcionáljon mindenkit! Mindenkit, aki kereskedik embargós árukkal az oroszokkal. Ebben csak az van benne, akinek lehetősége van rá. Mármint akik határosak a földrésznyi Oroszországgal, meg akik azokkal határosak. Az újabb, immáron 11. szankciós csomag a gyakorlatban letiltaná Európa kereskedelmét egész Eurázsiával. Ennyi. Ezek után kereskedhetünk Kínával, ameddig megengedik és Dél-Amerikával, ameddig megengedik. Utána nincs tovább. Európa egy nagy földrész nyugati kunkori farkincáján billeghet a semmi ágán és kérhet alamizsnát az USA-tól.
Az első három gondolat a háború kezdetekor, melyek azóta is érvényben maradtak.
1. Ez a háború nem jó sem az ukránoknak, sem az oroszoknak, sem az EU-nak. Jó viszont az amerikai energetikai és hadivállalatoknak, meg a spekulánsoknak. Tehát ez egy Amerikából irányított háború Európa ellen, amiben az ukránokra osztották a feláldozhatók szerepét.
2. Ukrajna nem fog belőle jól kijönni. Területeket fog veszíteni. Alapesetben a Krímet és a Donbaszt. Rosszabb esetben a tengeri kijáratot is Odesszával. A legrosszabb forgatókönyv szerint az oroszok átkelnek a Dnyeperen és nyugat felé törnek. Ekkor a nyugati szomszédok bevonulnak a már magatehetetlen Ukrajna nyugati részére és elcsatolják, vagy gyámság alá veszik azokat, így védve meg az oroszoktól. Maradna egy Kijev központú kisebb ország optimistán 15 millió lakossal. Ilyen miniországokat amúgy is imádnak nyugatról létrehozni Kelet-Európában.
3. Az oroszok beleállnak a háborúba, mivel nekik a lét a tét. Beindítják a hadianyagtermelést, hatalmasra duzzasztják a hadsereget. Az amerikaiak meg előkelő idegenként szépen lelépnek, mert nekik valójában inkább Tajvannál van fontosabb dolguk és itt hagyják a felbőszített oroszokat, az ellenük harcba vezetett béna nyugatnak. (A németek meg magyarázhatják a bizonyítványt, hogy mégiscsak kéne a gáz, a Leopárdokat meg nem is akarták ajándékba adni Ukrajnának...)
A legegyszerűbben Robert C. Castel fogalmazta meg. Az USA gazdaságilag és politikailag benyomult az orosz érdekszférájú Ukrajnába, de szuronyok nélkül. Azt meg én teszem hozzá, hogy a fegyveres ellenállást rábízták az ukránokra. Nem is annyira új dolog, hogy a hódítók a leuralt népet küldik csatába maguk helyett. Klasszikus eljárás volt ez a mongoloknál, de a Habsburgok értelmetlen háborúiba is magyarok százezrei vesztek oda. Az ukrajnai helyzet annyiban más, hogy azt el sem kellett foglalni, mégis boldogan mentek háborúba testvérnépük ellen leginkább USA érdekekért. Néhány év amerikai propaganda és még az ukrajnai oroszok is meggyűlölték az oroszországi oroszokat. Ehhez képest Goebbels még a fasorban sincsen.
Ez a terv már volt említve, de azért nekiestem újra egy kis segítséggel... Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen tervre Lázár János piros nagybetűkkel írná rá háromszor is, hogy "Nem, nem, soha!" Álmodozni még mindig ingyen van és a gazdaságvédelmi hatóság sem fog érte bilincsbe verve elhurcolni.
Az alapötlet, hogy legalább éjjelre meg kellene szabadítani a belvárost a bulituristáktól. Ehhez a külvárosban kell őket letárolni, szabad játszóteret biztosítva számukra az éjszakai csujogatáshoz. Utólagosan beszúrom, hogy aki nem látta még a belvárost éjjel, hogy többen vannak a turisták, mint nappal, az el sem tudja képzelni, mi folyik ott olyankor. Ez a terület lenne Babilon.
Mintha már egy régebbi posztban lett volna, hogy mi nem csak Magyarország lakosságáért vagyunk felelősek. A történelmi Magyarország területén ma nagyjából 30 millió ember él. A Kárpát-medence fővárosa Budapest. Persze most van hét másik szomszédos ország, amelyik részben benne van, mégis, mi vagyunk a centrum. Ahogyan a vicc is mondja, ha van egy cipőboltod, de nyílik tőled egy másik jobbra is, meg balra is és mindenfélével csábítják a vevőket, a legegyszerűbb, ha kiírod magadra jó nagy betűkkel, hogy főbejárat. Tehát a mesterséges barátunk segítségével járunk utána, mit is kell ehhez tenni.
A senkiházi kis jelentéktelen kelet-európai államocskák felháborító módon önhatalmúlag döntöttek és nem engedik be az eddig korlátlanul hozzájuk érkező ukrán gabonát. Amivel két probléma van, hogy nem felel meg az EU minőségi szabványainak, másrészt olcsó árával tönkreteszi a helyi gazdákat. Harmadrészt arról volt szó, hogy az ukrán búza nélkülözhetetlen a harmadik világ élelmezéséhez és az orosz blokád miatt megszakadt tengeri útvonal helyett a szárazföldön indul el délre.
Ezek semmit nem jelentenek Brüsszelnek. Ahelyett, hogy intéznék az ukrán gabona továbbjutását a célpiacra, hagyják beszorulni keleten. Tehát nem teszik a megegyezés szerinti dolgukat, amiben a fő bűnösök nyilvánvalóan a nyugati államok, melyek nem intézik a továbbszállítást. Ezzel szemben Brüsszel a keleti tagországok egyoldalú lépésén háborodik fel, nyilván nem a saját tehetetlenségén.
Ami a legcsúnyább az egészben, hogy jobban érdekli a bürokratákat, hogy az ukrán gabona korlátlanul beáramolhasson, mint az EU tagországok gazdaságának védelme. Mintha Brüsszel Ukrajna kijáróembere lenne a tagországok rovására. Ez a mérhetetlen cinikus korrupció Brüsszel valódi énje.
Végül csak kibukott, hogy a nem is létező V4 köszöni szépen és teszi az őseredeti dolgát, ami a nyugat packázásai elleni védekezés. Nyilván most a csehek kimaradnak ebből a körből, mivel náluk a gazdáknak nem búzaföldjük, hanem sípályájuk van, ezért most eljátszhatják az amerikaiaknak a jófiút.
Persze mindenbe bele lehetne kötni, hogy az ukrán gabona szép és jó, a szabadverseny jó dolog, a továbbszállítás is biztosan a keletiek miatt akad el és Brüsszel nyilvánvalóan mindenki fölött áll tudásban és jóakaratban. Csak éppen a hírekhez fűzött hozzászólások szerint az egész világ érti a jelenlegi problémát és megérti az arra adott válaszokat. Csak Brüsszel ítéli el az európai tagországokat. Kivel is vagy Brüsszel?
Nagy volt az öröm Aprajafalván, mikor a "homofób" törvény elleni keresethez csatlakozott az Európai Parlament is. Csak éppen milyen alapon vádolja, az önmagát objektívnek tituláló sajtó a törvényt homofóbiával, vagy tájékoztatja ezzel félre a hírfogyasztókat? A másik fele meg az a vicc, hogy ezért végre nem Katarnak kellett fizetnie.
Minden társadalom jogilag megkülönbözteti a gyermekeket és a felnőtteket. Köztudomású, hogy a gyermekek nem képesek felelősséget vállalni tetteikért. Ezért vannak gyámjaik, akik nevelik őket, általános esetben a szüleik.
A törvénnyel szembeni vád, hogy elveszi az LMBTQ személyek jogait. Mivel a gyerekek nem tartoznak ebbe a csoportba, azért tőlük ezt nem tudják elvenni. Így marad az, hogy az LMBTQ személyek a mások gyermekeivel kapcsolatos jogaikat veszítik el, bár ilyenek létezésére feltételezem még ők sem gondoltak. Hiszen meg kellene győzniük a társadalmat a gyermekek LMBTQ személyek általi szexuális oktatásáról. Ez azért elég vadul hangzik, mert nagyon közel kerül a pedofíliához.
A történet másik fele az, hogy a szülőktől elvett jogok nem az LMBTQ személyekhez kerülnek, hanem a nagytőke kezében levő médiaszolgáltatókhoz. Ez egy lehetséges megoldás, de egy demokráciában ehhez társadalmi felhatalmazás szükséges. Ez a felhatalmazás Magyarországon pont hiányzik. Így végeredményben egy rakás európai állam azért támadja Magyarországot, mert a magyar demokratikus többség döntése ellenére, a szülők gyermeknevelési jogát csorbítva, azt a nagytőkések javára akarják átjátszani.
Fontos kiemelni azt az egyértelmű tényt, hogy a törvény a szülők felelősségére bízza mennyi és milyen szexualitással kapcsolatos tartalom jut el a gyermekeikhez, ami nem jelenti ezek betiltását. Egyszerűen csak a jogokkal a szülők élhetnek. Ez az, amivel az LMBTQ közösség nincsen ellentétben, hiszen ez rájuk, mint esetleges szülőkre is vonatkozik.
Összegezve, a progresszív politikát képviselő államok igaztalan támadást indítottak Magyarország ellen, csak azért, mert itt a polgárok a hagyományos társadalmi modellt követik. Ráadásul az M.I.-t megkérdezve, csak azzal köt az eddigiekbe bele, hogy megkérdőjelezi a magyarországi demokráciát mendemondákra hivatkozva. Tehát itt a nyugati államok a demokrácia hiányára hivatkozva, vennék el azt, vennének saját hatáskörbe magyarokat megillető jogokat. Na ez aztán 100%-ban antidemokratikus lenne, hiszen így nulla százalék demokratikus döntési jogot hagynak a magyaroknak. Éppen azt tennék, amivel vádaskodnak.
Végül rákérdezve mesterséges barátunknál a törvényre, meglepően óvatos választ ad és nem pedig a woke hisztériát tolja. Itt megint felmerül, az LMBTQ személyeket képviselők miért nem képesek még ennyire sem?
Sértheti-e egy törvény az LMBTQ embereket, mely szerint 18 év alattiaknak szóló műsorokban nem jeleníthetnek meg LMBTQ személyekhez kapcsolódó szexuális tartalmakat?
Ez egy bonyolult kérdés, amelynek a válasza részben attól függ, hogy az adott ország jogi rendszere milyen jogi kereteket és korlátozásokat állapít meg a műsorszórással kapcsolatban. Általánosságban azonban elmondható, hogy a jogi kereteknek meg kell védeniük az LMBTQ emberek jogait és nem diskriminálhatják őket.
Ha egy adott törvény 18 év alattiaknak szóló műsorokban tiltja az LMBTQ személyekkel kapcsolatos szexuális tartalmak megjelenítését, akkor a törvénynek nem feltétlenül kell az LMBTQ embereket diszkriminálnia, ha az így megtiltott tartalmakat ugyanolyan szigorúan alkalmazzák mindenki másra is.
Azonban, ha az LMBTQ személyekre vonatkozó szigorúbb korlátozások vannak, mint más csoportokra vonatkozóan, akkor ez diszkriminációnak minősülhet. Az LMBTQ emberek kirekesztése vagy hátrányos megkülönböztetése a média vagy a kulturális intézmények által sérti az emberi jogokat és az esélyegyenlőséget.
Ezért fontos, hogy a törvényhozók és a jogalkotók gondosan mérlegeljék a korlátozásokat, amikor a média és a kulturális intézmények tartalmaira vonatkozó törvényeket hoznak. Az ilyen törvényeknek tiszteletben kell tartaniuk minden ember jogait és érdekeit, és meg kell találniuk az egyensúlyt az LMBTQ emberek jogai és az adott társadalom érdekei között.
Innen Magyarországról pontosan látjuk mi megy a nyugati médiában, mivel nálunk magyarul is megjelennek a rólunk szóló hamis híradások. Ezek egy ferdítéssel kezdődnek, csúsztatással folytatódnak, majd jön némi félremagyarázás és ha még nem hihető, akkor néhány már jól bejáratott hazugsággal kell megtámasztani és készen is van a tényektől is független hír. Mivel voltaképpen nem hírről van szó, hanem szappanoperáról, a hírfogyasztó pontosan ismeri a szereplőket. Így lesz Putyin a gonosz galaktikus császár, Zelenszkij meg a bölcs dzsedimester. Vagy Orbán, Netanjáhú és Erdogan a rafinált Jockey Ewing, míg az amerikai elnök Bobby, már ha éppen nem egy imposztor szélhámos. Természetesen a nagy fordulatok sem hiányozhatnak. Így lesznek a támogatandó szabadságharcos tálibokból, akik anno még Ramboval karöltve harcoltak, húsz év múlva elpusztítandó szörnyűséges terroristák. De nem kellenek évtizedek, most éppen Macron elnök lett váratlanul a nyugat árulója, ahogyan Óceánia is bármikor barátból ellenséggé válhat.
Elegendő csak Pressman nagykövet megnyilvánulásait nézni, aki ha a Szovjetunióban született volna, akkor már az asztalt verné a cipőjével. Az látszik, hogy hittel hiszik nyugaton, hogy nekik szabad így viselkedni. Nekik szabad kioktatni másokat akkor is, ha ennek semmiféle pozitív eredménye nincsen. Így lesz a Berlinben pitbullként szájaló Scholzból, Pekingbe érve kedves csivava. Még Pressmanról. Kiírja Pesten, hogy Ruszkik haza!, csak éppen a ruszkik Mariupolban, meg Bahmutban otthon vannak. Amikor itt volt a Vörös Hadsereg, pontosan tudták, hogy ez nem Oroszország, ez a föld a magyaroké. Nem csak a stílus rossz, hanem a tudás is hiányzik mögüle. Mint amikor minket oktatnának '56-ból. Mi nem azért harcoltunk, hogy amerikai kolónia legyünk, hanem a függetlenségért. Nyilván nehéz ezt megérteni az angolszászoknak, hiszen náluk a szabadság az olyan, amiért egymás ellen kell harcolniuk
Nem kell nagy jósnak lenni, hogy hosszabb távon a lekezelés, az arrogancia, a tudatlanság és az erőszak nem fog jóra vezetni. Tipikus, amikor India miniszterelnöke letorkolja az emberi jogokról handabandázó angol riportert azzal, hogy "Ti britek, csak ne prédikáljatok nekünk az emberi jogokról"! Az angolszászok szeretik magukat a gyarmatokon érezni, csak elfelejtik, hogy esetleg az ott élők nem örülnek nekik. A volt gyarmatosító kéri számon a a gyarmattól a szabadságjogokat. Nincsen meg bennük annak érzékelése, hogy ezt így talán nem kéne.
Végül egy szinte azonnal klasszikussá vált példa, mikor egy Fekete-Győr András felkészültségével bíró BBC riporter állt bele Elon Muskba a közösségi oldalakon zajló zaklatás vádjával. Ez nyilván egy jó ürügy a háttérhatalom számára, hogy a szólásszabadságot megnyirbálhassák. Mivel Elon Musk ehhez nem túl készséges, ezért magától értetődően tekintik szabad prédának. Csak éppen, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Már megint a rossz stílus, amikor valaki azt hiszi, milliók szeme láttára beleszállhat a másikba. Meg a butaság, amikor nem érti, hogy egy nálánál sokkal magasabb értelmi polcon levő valakiről van szó, aki többek között, jobban is kommunikál nála. A vesszőfutás a 19. percben kezdődik a 'gyűlöletbeszéd' kifejezés elhangzásával. Megvádolja a Twitter tulajdonosát, hogy a cége rosszul végzi a munkáját. Mintha Steve Jobstól, vagy Tim Cooktól megkérdeznék, miért olyan pocsék az új iPhone? Ráadásul pont azzal köt bele, amivel rendszeresen nyomást próbálnak gyakorolni rá. Nyilván fel van rá készülve, nem úgy, mint a kérdező. Nehezebb jobb interjúalanyt találni, mint Elon Musk, de ha elég progresszív valaki, még ezt is el tudja baltázni. Aztán próbálkozik tovább azzal, hogy menjenek szembe bizonyos országok törvényeivel a szólásszabadság érdekében, miközben nyugaton pont hasonlóan szabályoznak, csak kitalálnak hozzá kifogásokat, okokat. Nyilván a világ többi részén nincsenek okok, ezért ott korlátlan lehet a szólásszabadság, kivéve mondjuk az orosz propagandát, hiszen azt meg be kellene tiltani. A nyugat önellentmondásait saját maga figyelmen kívül hagyja, ami abszurd eredményekre vezet, mikor másoktól kezdi el azokat megkövetelni.
Gyöngyösi Márton kipával a jobb szélen, mellette David Pressman amerikai nagykövet Fotó: US Embassy Budapest/Facebook
Úgy néz ki, a Jobbik keringő újabb fordulatához érkezett, mikor maga a budapesti amerikai nagykövet karolta fel a párt vezetőjét és hívta meg egy bensőséges zsidó ünnepségre. Valami olyasmire kell gondolni, mintha valakit a szent esti vacsorához hívnánk meg. Ez még normális körülmények között is különleges, nem hogy akkor, mikor az amerikai kormányzat erőteljes nyomásgyakorlásban van Magyarországgal kapcsolatban, másrészt a meghívott Gyöngyösi Márton pár éve még az Országgyűlés és a kormány nemzetbiztonságot veszélyeztető zsidó származású tagjait szerette volna úgymond "felmérni".
Úgy gondolom, ez már világszinten is kimagasló teljesítmény, mikor egy párt a rasszista széljobbról indulva, iráni kapcsolatokkal, sőt KGBélán keresztül közvetlen Kreml vonallal hirtelen egy magyar oligarcha liberális pártjává alakul, majd egy baloldali oligarcha pártjának segédcsapataként tevékenykedjen, hogy végül az amerikai baloldalon kössön ki úgy, hogy éppen konzervatívnak mondja magát. Ezek után már csak Thürmer Gyulát tudnám nekik ajánlani, mert kommunisták még nem voltak. A bohócpártiságot már elérték, azt is ki lehet pipálni. Csodálom, hogy a Guinness rekordok könyve még nem figyelt fel rájuk, mert amit a Jobbik 24 év alatt elért, ahhoz nincs fogható.
Többen is szidják őket, meg felrónak nekik dolgokat, de amit csinálnak, az inkább szórakoztató, mint dühítő, mert nem lehet őket komolyan venni. Ők saját magukat képviselik már az elejétől kezdve és soha nem fogjuk megtudni, hogy valójában milyenek a politikai nézeteik, egyáltalán léteznek ilyenek, vagy sem.
Végül az amerikai barátságról annyit, lehetséges egy a Fidesz helyére tervezett új jobboldal kiépítését megkísérelni, bár ehhez a Fideszt a saját térfelén kellene legyőzni. Logikus lépés lenne, hiszen láthatólag balról ez reménytelen. Az USA-nak a német rendszer az ideális, ahol a centrum pártok folyvást egymással koalícióznak. Ez nálunk úgy működne, hogy Jobbik jobboldal, Momentum liberális, DK baloldal és mindenki másra azt mondanák szélsőséges, akit ki kell szorítani a politikából és tilos velük kormányon koalíciót alkotni. Nyilván az amerikai elképzelések működnek Amerikában, de nem biztos, hogy Magyarországon is fognak. Főleg, ha esetleg számításba vesszük Orbán Viktort is, akit leírni a legsúlyosabb politikai tévedés lenne.
Már hetek óta megy a problémázás az egymillió legyártandó lőszeren, amit az EU volt szíves megszavazni. Csak éppen úgy, hogy halványlila segédgőzük sem volt arról, mégis honnan fogják beszerezni. Mint tudvalevő, a lőszer az olyan, hogy robban. Emiatt szigorú szabályozás van a gyártással kapcsolatban. És mivel Európában nincsen elegendő termelő üzem, ezért a szigorú szabályozás mellett újabbakat kellene létrehozni. Ez jelenti azt is, hogy komoly beruházásokról van szó, amit magáncégektől várnának el úgy, hogy a későbbi termelést nem tudják garantálni, azaz gazdasági bukást várnak el profitorientált vállalatoktól.
